Erdélyi kirándulásunk

Megjártuk Erdélyt. Vagyis egy részét. Hisz nagyon sok helyre nem volt idő. Talán majd máskor. Bevallom őszintén úgy Isten igazából sokáig nem vonzott Erdély. De most itt volt a lehetőség, hogy én is elmenjek. Nem bántam meg, mert teljesen mást láttam, mint itt az Alföldön. :) Azért jó volt újra látni kis városkáinkat, amikor haza jöttünk. 

Mint már említettem, Csíkszentdomokosra mentünk. Vagyis a faház, ahol volt a szállásunk, kb. 10 km-re található a falutól és mi 2,5 órás lovaskocsikázással (vagyis szekér) közelítettük meg. :) Besötétedett mire odaértünk, szóval nem is láttunk semmit. Ha világosban érkeztünk volna, akkor biztos, leszállok a kocsiról, mielőtt a pacik átugranak egy kis patakon. :) De sötétben azt is "bevállaltuk". Reggel valami fantasztikus kilátásra ébredtünk. Hát igen, itthon is jó lenne olyanra ébredni a 4. emeleten. :)

Első napon Gyergyóalfaluban megálltunk. Ha jól emlékszem kis csapatunk "főnöke" (az Ő nagybátyja) azt mondta, hogy innen indul a csíksomlyói búcsúba a menet és ez Hajdúböszörmény testvérvárosa. Itt egy templomot néztünk meg.

Megnéztük még a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost. Mindkettőről beszereztem egy-egy hűtőmágnest. (Gyűjtöm a mágneseket azokról a helyekről, ahova eljutok. :)) Utóbbi tetszett nekem jobban, nagyon sok képet készítettünk. 

Itt megkóstoltuk a micset. Pontosabban én nem vettem, csak egy falat erejéig. A mics receptjét itt találtam meg. Szerencsére nem kutyusból készítik, mint ahogyan N. poénkodott vele. :) (Neveket nem írok. Remélem, a betűk senkinek nem sértik a személyiségi jogait.) Én kis butuska, még az elején el is hittem, hogy kutyát ettünk. :S De azért hamar rájöttem, hogy ez nem igaz. Na szóval a mics nekem nem ízlett. Olyan hájas, rágós állaga volt. Ja, igen. Még kürtős kalácsot is ettünk. Az jó volt, de semmi extra íze nem volt. Mama tud jót sütni, őt kellene meggyőzni, hogy süssön már kürtős kalácsot. :)

Ha jól emlékszem a fentebb említett 2 nevezetesség után már nemigen tettünk kitérőt, hogy megnézzünk valamit. 

Másnap és harmadnap túrázás volt a programunk. Csodaszép helyeken jártunk. Néha nagyon féltem, amikor meredek és számomra veszélyes úton kaptattunk fel-le egy-egy bot, vagy társaink keze segítségével. De a látvány végül feledtet mindent. A fáradtságot is, azt is, hogy fájt a lábunk néha. Nagyon magasra felmentünk és mindig csodálatos hegyeket-völgyeket láttunk. 

Tehát 2 nap csak a szálláson voltunk, illetve túráztunk. Idegenekkel aligha találkoztunk, csak együtt voltunk, akik mentünk. Tehát helyi ételt nem igazán kóstoltunk. De most nem is gasztrotúrára mentünk. :) A család Anyái/Feleségei főztek mindig. Köszönjük nekik! Bár a slambuc főzés férfi munka volt. :)

A hegyoldalba kifeküdtünk, betakaróztunk, beszélgettünk, fejszével vágtam egy kis fát, forrásvizet használtunk mindenre, íjászkodtunk, gyertyával is világítottunk, rejtvényt fejtettünk egymás kedvére, méhész házat láttunk, esztanabeli kutya ugatást hallottunk, erdélyi kenyeret ettünk meg finom sajtot is. Szóval minden olyat csináltunk, amit itthon nem igazán szoktunk, és mégis nagyon jó volt. :)

Elmentünk Csíksomlyóra, megnéztük, hol ér véget a búcsú. Farkaslakán vásároztunk, itt finom fonott, füstölt sajtot is vettünk és megnéztük Tamási Áron síremlékét.

Néha kicsit fárasztónak tűnt az út és hosszúnak, de megérte elmenni. Más világban éltünk pár napig. Ott lehet igazán kikapcsolódni. Távol a zajtól, a stressztől, nyugodt környezetben, szinte civilizáció mentes helyen.

Köszönöm a szívélyes vendéglátást! :)

Íme néhány kép, ízelítőnek:

Gyilkos-tó

Békás-szoros

Kilátás a szobánkból

Túrázás közben készült panorámakép