Idén újra ellátogattunk az Őrségbe. Tavaly is voltunk, de akkor nem írtam róla beszámolót. Nem ígérem, hogy az írásos rész hosszú lesz, de képekkel mindenképpen szeretném illusztrálni ezt a csodahelyet. :) Bár továbbra is fenntartom, hogy a legjobb új részeket felfedezni az országban, a világban. De határon belül maradva az Őrség ismétlésért kiált. Mind a táj szépsége, mind az emberek kedvessége miatt. És persze a finom falatok sem elhanyagolhatók. Bár idén sajnos kevésbé volt részünk gasztronómiai élményekben. Azért persze nem maradtunk éhen. :)
Most csak 4 napot tudtunk a kirándulásra szánni, így két teljes napunk volt csak. De így is gazdagodtunk több új élménnyel és sikerült egy kicsit feltöltődni.
Mivel az út hosszú, így Zalalövőig is több helyen megálltunk. Úgy is, hogy többnyire pályán haladtunk. Pályáról is látni a gyönyörű tájat, hát még mikor letér az ember kisebb utakra.
Odaútban megálltunk Balatonakarattyán, ahol Nánásiék kávézójában ittunk egy kis frissítő cappucinot. Nem azért, mert rajongók vagyunk (nem is tévézek), de már annyit lehetett hallani róla. Így mi is úgy döntöttünk, hogy megnézzük, miről is van szó. Bár elsősorban a kilátás, a magaspart vezetett minket Akarattyára, és nem a kávézó.
Kedves kis épület, semmi flanc és extra dolog. Különböző kézműves vagy más finom termékek, néhány Balatonos "cucc", sütik és kávék. Finom volt a cappucino, de talán máshol ittam már finomabbat is. Azért, ha arra jártok, lessétek meg Ti is!
Az egészből talán egy kedves kis jelenet, ami tovább megmarad majd az emlékeimben. A pénztáros/pultos kis hölgy és az előttünk vásárló férfi úgy néztek egymásra... Hogy azt hittem, helyben összeházasodnak. De még csak telefonszámcsere sem volt! Mégis úgy tűnt, hogy alig akarják elengedni egymást. :) A férfi kapott kedvezményt a testvérére való hivatkozással... Így talán gyakrabban isznak ott "gyorsítót", és lesz lehetőségük randizni. Szorítok nekik! :)
Azért a legmaradandóbb emlék mégis csak az elénk táruló Balaton látványa marad. Tavaly is megcsodáltuk a magaspartról országunk "tengerét", mégsem azon a ponton, ahol most. Hát, aki itt nem esik szerelembe a Balatonnal, az sehol! Gyönyörű, csodás... Nem is találom a legszebb szót, ami kifejezné igazán. Az idő is nekünk kedvezett, fantasztikus színekkel festették meg a napsugarak a vizet. Ott tudtam volna maradni egy hétig is és töltekezni a "végtelen kék" látványával. Bár tó, mégsem hiába mondják, hogy a magyar tenger. Az én szívemben is feléledt a tenger iránti vágy, mert azt juttatta eszembe.
A Balatontól továbbindulva Veszprémbe mentünk, ahol egy csöppnyi Amerikát kóstoltunk. A Johnny's Bisztróban hamburgert ettünk. Óriási volt! A tölteléket megettük, a buciból maradt egy kevés, mert már nem fért. :) Az aluljáróban érdekes képeket láttunk, azt is mutatom.
Útban Zalalövő felé megálltunk még Zalaszántón a Béke Sztupánál. Jó töltekezni ezeken a spirituális helyeken. Füstölőt is gyújtottunk, amit idén sikerült nem eldobni, mint tavaly... (Haha, ezen akárhányszor eszembe jut, nagyon nevetek. Nem is tudom, hogy voltam képes tavaly úgy meggyújtani egy füstölőt, hogy valami megégette a kezem. Vagyis a forróságtól eldobtam. :))
Körbesétáltunk a sztupán, és vettünk egy-két kis apróságot a szuvenír boltban.
Innen pedig repültünk Marika néni karjaiba Zalalövőre, aki most is óriási szeretettel fogadott minket a Dedesi Vendégházban. :)
A hosszú út után másnap talán kissé kómásan ébredtem, de mindez elillant, miután jött a lehetőség, hogy átmenjünk Szlovéniába. Vendégtársaink beszéltek róla. Nekünk se kellett sok, szinte rögtön a határátlépés mellett döntöttünk. Öröm és boldogság, újra külföldön! :) Igaz, nem túl messze a határtól, mégis egy új országba léptem be, ahol előtte még nem voltam.
Bár az Őrség miatt mentünk, mégis ez a nap volt a kedvencem a 4 napból. :) Csodálatos helyeken jártunk, éreztem az ismerős pezsgést, amit egy külföldi út tud adni. Jó is, meg nem is. Mert újra mennék egy új helyre... :)
Lendván felmentünk a Vinarium-kilátótoronyba. Gyalog mentünk fel és lifttel jöttünk le. Egész jól elvoltam a tériszonyommal, a látvány jobban vonzott. :)
Ezután Dobronakon látogattunk el az orchidea farmra, ahol egy trópusi kert is volt. Majd az energiaparkban tettünk egy sétát, és a Bakonaki-tó partjára is kisétáltunk.
Miután Szlovéniából visszatértünk, Őriszentpéterre mentünk át a tökfesztiválra. Ettünk egy kis "hamis" dödöllét és részben meghallgattuk a Vad Fruttik együttes koncertjét.
A koncert után még lesétáltunk a zalalövői Borostyán-tóhoz is.
Vasárnap szintén "tököltünk". :) Egy rövid felsőszenterzsébeti látogatást követően Magyarszombatfára mentünk át. Kézműves kirakodó vásár volt az Őrségi Tökfesztivál alkalmából. Az Őrség bővelkedik tavakban, így Csesztregen is tettünk egy kis tóparti sétát.
Bajánsenyén az őrségi ízeket élveztük délben.
A vasárnap délután egy része nekem pihenéssel telt, késő délután mentünk át Szarvaskendre, ahol megnéztük a Sibrik-kastélyt, majd Körmenden tettünk a belvárosban egy kis sétát, ott pedig a Batthyány-kastélyt néztük meg kívülről.
Ezután igyekeztük kipihenni magunkat, hogy másnap frissen vágjunk neki a hazaútnak.
Zalalövőn még tettünk egy sétát a Borosán-völgyben, ahol van egy szentkút és gyönyörű erdő veszi körbe.
A Balatontól Balatonvilágoson vettünk búcsút, és kevés megállóval száguldottunk hazáig.
Szép volt, jó volt, rövid volt. Jöhet a következő út! :)
