Kalandozások Nógrád megyében (és egy kicsit Pest megyében)

Hosszú idő után újra jelentkezem a blog felületén. Az elmúlt időszakban inkább más platformokon voltam jelen. Nem mondom, hogy rendszeresen fogok ide is írni, de az idei mini nyaralásunkat szeretném itt összefoglalni, megosztani. :)

Néhány hete/hónapja kitaláltuk, hogy elmegyünk Garábra, illetve megnézzük a Kéz-kilátót is. Majd osztottunk, szoroztunk, és arra gondoltunk, hogy inkább ottalvós kirándulás keretében kellene megnézni és akkor már mást is megnézhetnénk, amit korábban még nem láttunk, vagy csak nagyon régen.

A legjobb alkalom erre az utazásra Anya szülinapja volt. Nyár közepén van, amikor feltehetően jó az idő, és nem mellesleg az év 3. tízmilliószoros napja is pont a szülinapján volt. Mivel spirituális helyeket szerettünk volna meglátogatni, különösen jó volt. :) 

Ez a nap nekünk nagyon szerencsés volt, mert szülinapi tortát is sikerült nyerni. A Best Fm szülinapi játékára neveztem Anyát, már nem először. De eddig Fortuna még nem állt mellénk. Indulás előtt Anya mondta, hogy nem fogja felvenni a telefont vezetés közben. Szóltam neki, hogy azért, ha a rádió keresne rejtett számról, azt vegye fel. Biztos, többen vagytok úgy, hogy rejtett számról való hívást nem szerettek felvenni. Hát Anya se. De én se. Fél 10 körül csörög a telefon. Éppen Egerbe gurultunk be. Rápillantottam a telefonra, hogy fogadható-e a hívás. A vonal másik végén Fazekas László jelentkezett. Én meg vigyorogtam mint a vadalma, hogy Anyát sorsolták ki. :) Bár így nem volt teljes a meglepetés, de nagyon örültünk mindketten. Szóval már jól indult a kirándulás.

Hosszas felvezető után bele is vágnék a beszámolóba.

2021. július 14. Indulás - Pásztó, Tar, Garáb, Salgótarján

Reggel fél 7 körül indultunk. Először Happykét, a kiskutyánkat "leadtuk" mamáékhoz. A nagyszülők kutyaszitterkedtek a távollétünkben. Bár 3 napra mentünk, de így is nagyon hiányzott a kis szőrgombóc, és rengeteget emlegettük. Pedig, ha itthon vagyunk sem látom minden nap, de Anyától kapok róla fotót, és mindenféle infómorzsát. Miután elköszöntünk, még egy kis elemózsiát magunkhoz vettünk és megkezdtük utunkat. Egerig meg sem álltunk. Ott is csak Fazekas Laci hívása állított meg, mert aztán intézkedni kellett, hogy valaki elmenjen a tortáért. Ugyanis csak aznap lehet átvenni a nyereményt, mert minden nap egyet lesütnek. Örömittasan folytattuk utunkat. 

Következő megállónk Pásztó volt, ahol rendkívül fontos feladatot teljesítettünk. Ellátogattunk a Júlia Malomba, ahol többféle pásztói lisztet vettem. Nem mondom, hogy ez volt az utazás csúcspontja, de már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a lisztet. :) Ahogy írom a bejegyzést, épp kel egy kiflihez való tészta. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Aki benne van fb-on kenyérsütős csoportokban, biztos hallott már erről a lisztről.

A Júlia Malom után Tarra mentünk. Jó néhány évvel korábban már voltunk itt. Akkor véletlenszerűen jutottunk el, most direkt úgy terveztük, hogy meglátogatjuk ismét a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkot, azaz a Buddha Parkot a Békesztúpával együtt. 

A park ingyen látogatható. Vittünk mécsest és füstölőt (amit tavaly Zalaszántón vásároltunk, ahol szintén van egy Béke Sztúpa), amelyeket meggyújtottunk. Bár a buddhizmus tanait nem ismerjük, de hisszük, hogy jó energiák vannak Taron, hisszük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki segítségünkre van, bárhogy is nevezzük Őt. Kevesen voltak, így nyugodt körülmények között tettünk látogatást, majd feltöltődve jöttünk el. Ajándékbolt is lenne. Szerettem volna egy kis szuvenírt vásárolni, de sajnos nem volt nyitva. De a hely szellemét, a jó energiákat magunkba szippantottuk.

Ezután visszamentünk Pásztóra, ahol ebédeltünk. Nem mondom, hogy ne menjetek a Főtér Bisztróba, ha arra jártok. De azt igen, hogy érkezzetek időben. Mi 1/4 2 körül érkeztünk, és sajnos a menü már elfogyott. Így gyros "tányért" ettünk, ami elsőre nagyon kevésnek tűnt, de aztán alig bírtam megenni. Bár csalódottak voltunk, hogy nem jutott nekünk a menüből, de elégedettek voltunk a gyrosszal is. Nagyon finom, ízletes volt. Bár az árával kicsit vitatkoznék, de hát na... Érthető, covid után nem lesznek olcsóbbak.

Ebéd után egy újabb spirituális helyre vezetett az utunk, még pedig Garábra, a Buddhista szentélybe. 1.500 Ft/fő áron tekinthető meg és kapunk egy kis gyertyát, illetve 3 füstölőt, amivel egy kis szertartást csinálhatunk meg. Itt található a világ legnagyobb hangtálja. Hangtálas terápiákra is lehet jelentkezni. Mi nem vettünk részt, csak vezető segítségével jártuk körbe a szentélyt, aki sokat mesélt arról, hogy hogyan épült ki ez az egész komplexum ebben a pici faluban. Ha hosszabb időre szeretne valaki menni, akkor apartmanokban is van lehetősége megszállni.

Garáb után a szállás elfoglalása következett, ami Salgótarjánban volt. Erről majd egy külön bejegyzésben írok. Vacsora után tettünk egy sétát a szállás körül, de a hosszú út és sok látnivaló után már nem sok mindenhez volt erőnk, így inkább a szobában pihentünk, hogy felkészüljünk a 2. napra, ami talán még az elsőtől is fárasztóbb volt, de sok szépet láttunk.

2021. július 15. Hegyek, völgyek között "zakatolt" a Suzuki

Éjszaka vihar volt nagy esővel. Még reggel is esett, ami nem volt túl bíztató. De elég hamar szépen kialakult az időjárás, és napközben már át is öltöztem, hogy ne olvadjon le rólam a hosszabb nadrág. :)

Reggel még Salgótarjánban be akartunk menni a G&D kézműves cukrászdába, de sajnos a pénztár elromlott, és nem vártuk meg, míg megjavul. Nem baj, mert utolsó napon pótoltuk.

Ezen a napon összesen 250 km-t mentünk. Sokat ültünk az autóban, onnan szemlélve a tájat, de több helyen is megálltunk gyönyörködni. Ezen a napon léptük át a megyehatárt és voltunk Pest megyében is.

Szécsény fele indultunk el. Nem túl messze Salgótarjántól megpillantottunk egy táblát Etes felírattal. Azt azért sejtettük, hogy nem világváros, de a pici faluk, községek is lehetnek szépek. Mivel nem sík terepen közlekedtünk ugye, az út ahogy emelkedett, gyönyörű kilátás nyílt a községre. Anya felhörpintett egy gyorsító kávét, addig én készítettem pár fotót házakról. Visszafele pedig a dombtetőről fotóztam. Kedves kis község, gyönyörű panorámával a dombról.

Etes után szintén az útról vettük észre, hogy egy dombtetőn áll egy templom, a falu fölé emelkedve. Karancsságon Szent István király temploma volt ez. A templomot temető öleli körbe és örök panoráma nyílik a falura. Bárhol járunk, mindig nagyon tetszenek ezek a kis/nagyobb templomok. Egy faluban a templomokat látva valahogy jobban érzem a közösség összetartó erejét, mint egy nagyvárosban.

Ezt követő állomásunk Szécsényben volt. Ahol kívülről megtekintettük a kastélyt és a városban is sétáltunk kicsit. Innen kapott mindenki ajándékot. Kézműves sört, gyümölcslevet és a legkisebb, legszőrösebb egy sípolós sünit. Amit miután megkapott, rövidesen el is ásott. :)

Szécsény központja felé haladva észrevettem egy jónak tűnő éttermet, a Lepénytanyát. Eredeti terv szerint Drégelypalánkon ebédeltünk volna, de mivel már 12 magasságában járt az óra, így újraterveztünk és lepényt ebédeltünk. Pontosabban még uzsonnára is jutott, mert nem bírtuk egyszerre megenni. Isteni finom bacon-ös és tarjás volt, ami tejföllel, koviubival, hagymával és sajttal volt még megtöltve. Ezt az éttermet tényleg jó szívvel ajánlom Nektek. 

Drégelypalánkon gyenge próbálkozást tettünk, hogy megnézzük a várat. De Anya nem volt túlságosan túrázós kedvében, így kihagytuk. Kb. 2 km-es szúnyogokkal teli úton vezetett volna az út a várhoz, és vissza. Úgy, hogy kb. senki más nem volt rajtunk kívül. 

Várat nem láttunk, de mivel a határmentén autóztunk, így Szlovákia távoli hegyeit is megcsodálhattuk. Az Ipoly folyóhoz szerettünk volna még lemenni, de nem igazán találtunk megfelelő útvonalat és még egy helyi lakos sem tudott jól eligazítani. Így inkább a Dunát vettük célba.

Megálltunk Szobon, ahol nem szörpöt ittunk, hanem a Zátony Étteremben egy presso kávét és egy jegeskávét. Utóbbi full cukorbomba volt. Féltem is tőle... De nagyon finom lett. Itthon feltétlenül el fogom én is készíteni. :) Az étterem teraszáról néztük a Dunát és készítettünk is néhány fényképet.

Tovább autóztunk a Duna mentén, és Nagymarosnál is megálltunk. A túloldalon a Visegrádi Vár magasodik, azt is megcsodáltuk. 

Sok-sok km után vacsorára érkeztünk a szálláshelyre. Ezután már csak pihentünk, és még megterveztük a következő napot.

2021. július 16. Amikor a jó Isten a tenyerén hordozott minket

Ez már a hazaút napja is volt egyben, de mindenképpen meg akartuk nézni a Kéz-kilátót. Isten keze kilátónak is nevezik. Felsőtoldtól és Hollókőről kijelölt túraútvonalon közelíthető meg.

Mi Hollókőn leparkoltunk a vár parkolóban, és onnan indultunk a kilátóhoz. 400 Ft/óradíjért vagy 1.200 Ft-os napijegyért lehet parkolni. A mosdó használata 200 Ft/fő.

Az előző napi eső elég jól felszáradt, de így is nagyon párás volt a levegő. Nem vagyunk túrázáshoz szokva, így felérve jólesett megpihenni a kilátónál. Olyan szerencsénk volt, hogy rajtunk kívül nem volt fent senki, így egyedül töltöttünk el 15-20 percet. Itt is magunkba szívtuk a jó energiákat és több fényképet is készítettünk. Akik instagramon követnek, már egész sok fotót láthattak az útról. Ide sem fogok tudni más képeket berakni, de itt a történettel is gazdagítom.

A túrázásban elfáradtunk, és mivel már dél körül volt, ebédelni akartunk. Először Gyöngyösön szerettem volna egy pizzériát kipróbálni. De útbaesett a Bableves Csárda, amit már első nap is láttunk. Szinte egy útszéli csárda, semmi óriás plakát vagy bármilyen csilli-villi reklám. Mégis annyira hívogató volt. Jókai bablevest és bográcsgulyást csárda módra ettünk. Igazi, hagyományos csárda! Szívélyes és gyors kiszolgálással. Ha arra jártok, itt is egyetek! :)

Ha már ebédelni nem Gyöngyösön ebédeltünk, akkor úgy döntöttünk, hogy a desszertünket ott fogjuk elfogyasztani. A G&D cukinak itt is van egy üzlete. Finomabbnál finomabb sütikkel szemeztünk. Kb. mindegyikből ettem volna egy falatot. :) De végül az Őrség aranya országtortára esett a választásunk. Nem hiába vagyunk az Őrség szerelmesei. 

Tele pocakkal hazafelé vettük az irányt. De még tettünk egy kis sétát a kiskörei vízlépcsőnél.

Lehet, fáradtabban tértünk haza, mint ahogy elindultunk, de jó volt kiszakadni a mindennapokból és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk.