Vissza a gyökerekhez

Emlékeztek még, hogy mennyire szomorú voltam, hogy el kell költöznöm imádott városomból és egy idegen városban kell dolgoznom, laknom? Emlékeztek, mennyire dühös voltam a sorsra, hogy így alakult az életem? Itt olvashatjátok egy több mint 3 évvel ezelőtti posztom: http://izutazas.blogspot.hu/2012/09/ha-az-elet-hiv-menni-kell.html
Féltem és nem tudtam, hogy tudok helyt állni az új helyen, az új helyzetben, az új emberek között. Aztán szépen, lassan belerázódtam az új életembe. Megszoktam mindent és mindenkit. Pedig sokszor inkább megszöktem volna... De nem adtam fel.

Aztán jött valaki az életembe, aki miatt érdemesnek tartottam ezt a várost arra, hogy maradjak. A munkám egy fejezet volt az életemben, de én még mindig maradtam. Hála az égnek sikerült aztán találnom egy új munkát. Ez minden téren másabb, mint az első. A világ (egyik) legjobb munkahelye. Azt gondoltam, hogy ez már így marad. Ide rendelt a sors, és ha még először nem is békéltem meg vele, azt gondoltam, eljött a magyarázat és nekem tényleg itt kell lennem. Aztán az élet mégis felülírta a terveimet. Kettéváltak útjaink azzal, aki miatt én itt voltam. Fájó szívvel, de ésszerű döntést hozva, visszaköltözöm Debrecenbe. 3 évvel ezelőtti imám meghallgattatott. Most nem vagyok dühös. Most a szomorúság boldogsággal is párosul. Örülök, hogy újra egy nagyvárosban lehetek, közel családhoz, barátokhoz. Örülök és várom az új lehetőségeket. De izgulok is megint az újtól. Vajon mi lesz, hogy lesz?

Szomorú a szívem, amiért el kell búcsúznom a munkámtól és egy nagyszerű munkaközösségtől. Voltak nehézségek, sokat tanultam szakmai téren és az emberi kapcsolatok terén is. De volt rengeteg nevetés és jó szó. Érezni lehetett a szeretetet, az összetartozást. Most fáj, hogy nekem ki kell lépni ebből és másfele megyek. Nagyon fogtok hiányozni! Köszönök Nektek mindent! Maradjatok mindig ilyenek, tartsátok meg ezt a családias, baráti légkört, mert úgy sokkal jobban megy a munka is. A legjobbakat kívánom Nektek!

Könnyes a búcsú, de remélem, találkozunk még!

Köszöntelek új élet! Remélem, most már jó barátságban leszünk és mindketten egyet akarunk. Egészséget, örömet, boldogságot, szerelmet és egy új, megfelelő munkát. :) 

Ugye a tündérmesék happy end-del érnek véget? Ugye az én mesém, még csak most kezdődik? *-*

Hűen hozzám: néhány idézetet is írok.

"Ne sírj, mert vége lett. Mosolyogj, mert megtörtént."

"Minden búcsú emlékezés, és egyszer s mind valami újnak a kezdete."

"Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk."