Szeretném, ha a fenti mondat jellemezné ezt az évemet (is). :) Régebben én is szerettem mindenféle csecsebecsét megvásárolni, örültem, ha ajándékba kaptam. De már jó ideje máshogy gondolkodom. Persze ehhez az is kellett, hogy felnőjön az ember és nem utolsó sorban ezt a gondolkodást segíti elő egy önálló kereset is. Hála mindig tudtam értékelni a pénzt és úgy gondolom, tudtam, illetve tudok is bánni vele. Megbecsülöm, ami van és nem szórom szét. De ma már úgy vagyok vele, hogy a kötelező kiadások mellett a szabad tőkét inkább kirándulásra, élményszerzésre költöm. Persze, én is elcsábulok olykor egy táskára, egy nadrágra... De alaposan meggondolom, hogy mit veszek. És hiszek abban is, hogy a tárgyak csak lefogják az energiát és nem hagyják szabadon áramolni. Persze vannak dolgok, amiket meg kell venni, de fölösleges dolgokat nem halmozok. Ideig-óráig örül az ember neki, úgy gondolja, hogy szüksége van rá, aztán csak porosodnak. És ugye azt senkinek nem kell mondani, hogy az élményeket, emlékeket magunkkal visszük, de a tárgyakat nem. :)
Egyszer egy ismerősöm fogalmazta meg nagyon jól ezt az egészet. A gyerekei nem fognak arra emlékezni, hogy mikor kapták az első telefonjukat, de ha együtt kirándulnak és élményeket szereznek, azt sosem felejtik el. Teljesen igaza van. Bár én sokszor egy két lábon járó naptár vagyok és emlékszem, hogy mit, kitől, mikor kaptam... De az igazi emlékek azok, amiket a szeretteimmel élek át, amikor új helyeket fedezek fel, amikor olyanokban van részem, amikben még sosem volt. Bár most nem utaztunk messze, de mégis jó volt egy kicsit kiszabadulni. Nem az irodában, vagy nem otthon ültem, hanem kint voltam a szabadban. A téli táj pedig magával ragadó volt. Pedig nem is szeretem a telet. :)
Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Nyíregyháza mellé Napkorra a X. Böllérversenyre. :) Mivel későn jöttünk rá, hogy lesz ez a disznós mulatság, már a malac farkát nem tudtuk megfogni, lemaradtunk jócskán a vágásról. Érkezésünkkor már töltötték a hurkát, kolbászt, főttek a disznótoros ételek. Sok versenyző volt, rengeteg kolbászt, szalonnát árultak, lehetett enni mindenféle más ételt. Pl. töltött káposzta, hagymás vér, toros káposzta stb.
Sok más árus is volt. Cukorkákat, csokit, lepcsánkát is lehetett venni, forralt bor és tea mellett lehetett melegedni. A kedvenceim, a sajtosok is kint voltak. Vettünk is egy sétáló sajttálat. :)
Napkor után a zarándokhelyként is szolgáló Máriapócsra mentünk el és bementünk a Görög Katolikus Kegytemplomba. Hálát adtunk azért, ami van és segítséget kértünk a továbbiakhoz. A könnyező Szűzanya képét is megtekintettük. Kezét megcsókolva kívánságunkat is elmondtuk.
Mivel a böllérversenyen nem ebédeltünk, így hazafele Nyíradonyban a Fenyves Csárdába tértünk be, ahol elfogyasztottuk a melegítő gulyáslevest és cipóban tálalt sajtkrémlevest. Sajnos, a kiszolgálás nem volt valami gyors, de az ételek finomak voltak. Odafele gyönyörű havas erdőket, tájat láttunk, melyet meg is örökítettem. :)
Nem is kellett túl messze menni Debrecentől, mégis mást láttunk, mint a városban és feltöltődtünk újból. :) Köszönöm az élményeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése