Empátia

A minap egy barátnőmmel az empátiáról elmélkedtünk. Beszélgetésünket megelőzve, bennem is felmerült nem egyszer mostanában, hogy mennyire is hiányzik az empátia az emberekből, illetve mennyire kevés van bennük. Ez szomorú tény. A jó szívű énem azzal magyarázza ezt, hogy mindenkinek megvan a saját gondja-baja, és nem hiányzik még oda másé is. A szigorúbb énem pedig azt mondja, hogy az ilyen emberek felületesek, felületesek a saját életükben és az emberi kapcsolataikban.
Persze én se akarom a vállamra venni az egész világ gondját, mert sokszor a sajátomat is elég cipelni, de igyekszem mindenki problémáját megérteni, elfogadni és a tőlem telhető segítséget nyújtani. Sokszor mégis azt tapasztalom, hogy az emberek nem értik mások baját, és egyáltalán nem is érdekli őket. Terhes nekik. Azt hiszik, hogy valami annyira egyszerű, azt mondják ne foglalkozz vele, mit idegeskedsz rajta... Ez a megoldás? Nem foglalkozni a bajjal, azzal, ami bánt, ami körül vesz? A nem törődöm viselkedés szerintem sehova nem vezet. Nem másoktól várnám a saját bajomra a megoldást, de olyan jó lenne megértést tapasztalni. Legalább, ha a másik is próbálná egy kicsit átérezni, hogy mi a baj, ha csak egy kicsi együttérzést tanúsítana. De nem...
Egyszer voltam egy csoportban, ahol megkérdezték, hogy mi is az empátia. A kérdező tudta, hogy mi. És bár rajtam kívül nem voltak sokan, de nem tudták. Volt, aki a szimpátia válasszal próbálkozott. Persze azért az empátia fogalmával a nagy többség tisztában van. De ugyanakkor a gyakorlatban nem tudja használni.
Én elég sok mindent a szívemre veszek, és ezért is esik rosszul, ha valakinél egyáltalán nem tapasztalok empatikus érzéseket. Nem sajnálatot várnék, csak egy kis megértést, elfogadást. Persze, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Nehéz is másokét megérteni, sokszor nem érti az ember, hogy az neki miért is baj. De én próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy ha nem is egészen értem, hogy az a valami adott személynek miért okoz gondot, akkor is elfogadom és segítek rajta. Nem azt mondom, hogy s***d le!
Emberek! Próbáljunk meg egymásra egy kicsit jobban odafigyelni, próbáljuk átérezni a másik baját! Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Sokszor, akiről azt gondoljuk, hogy neki könnyű, ő is küzd. De ne legyünk már ennyire önzőek! Mindenkinek van megoldandó feladata. De ha olyan helyzet adódik, hogy segíthetsz a másikon, akkor segíts! Ha az elmondja Neked a baját, akkor ne zavard el olyan csúnya mondatokkal! Ne csukd be a szemed, ha a körülötted lévőnek segítségre lenne szüksége. Mert lehet, hogy fordítva is lesz, és akkor Te is szeretnéd, hogy segítsenek Neked.

Adni nem csak tárgyi dolgokat lehet. Hanem időt, szeretetet, megértést, elfogadást. Adjatok hát ebből is! 

Ez most egy nem túl hosszúra nyújtott írás lett. Lehet, hogy majd még bővítem gondolataimmal ráérősebb időmben, de ezt most szerettem volna Veletek megosztani.

Ti mennyire vagytok empatikusak? És mennyire tapasztaljátok, hogy együttérzőek az emberek körülöttetek?