Ezek a szavak cikáznak a fejemben, amiket a címben írtam. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egyiket sem tudom pontosan meghatározni. Talán azért, mert nincs is rájuk egy konkrét meghatározás. Vagy ne adj Isten azért, mert egyiket se éreztem még úgy igazán? Sajnos, ez is benne van a pakliban. De nyilván mindenki máshogy magyarázná, hogy mit jelent számára örülni, boldognak, elégedettnek lenni és a "jól-lét" állapotában lenni. Utóbbit szándékosan tettem idézőjelbe, és nem elírás. Én is olvastam valahol, és tetszik ez a kifejezés. Miszerint nem az anyagi jólétet akarja kifejezni, illetve nem csak azt, főleg nem azt, hanem amikor jól érezzük magunkat.
Vajon lehet állandó jelleggel lenni a fenti állapotokban? Persze mindenki életében vannak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, aztán jönnek a hullámhegyek, és nem mindig süt a nap, néha beborul az ég. De talán lehet találni egy arany középutat, amilyen állapotban úgy általában van az ember. Mert lehet, hogy az öröm és boldogság inkább pillanatnyi állapotok, amikor felfokozottak az érzéseink. És inkább jól érezzük magunkat a bőrünkben, mint hogy majd kiugorjunk belőle az örömtől, a boldogságtól. De mégis vannak emberek, akik azt mondják, hogy ők boldogok. Úgy látjuk, hogy ők állandóan sugároznak, folyton mosoly lebeg az ajkukon. Vajon ők hogy csinálják? Lehetne így mindenkinek? Vagy az is lehet, hogy különböző embertípusok vagyunk, és nem mindegyikőnk egyformán boldog? Nem mindenkin látszik?
Ezek lehet csak költői kérdések...
Nálam minden esetre az öröm és boldogság inkább pillanatnyi állapotok. Tudatosan igyekszem, hogy pozitívan gondolkodjak, hogy jó szavakkal fejezzem ki magam és kevés panasz hagyja el a számat. Mégis sokszor érzem azt, hogy elégedetlen vagyok a saját helyzetemmel. Mindig vágyok valamire, amitől várom a boldogságot... Pedig semmitől se kellene függővé tennem, egyszerűen csak érezni kellene és egyre több jönne belőle. Kicsit olyan melankolikusnak mondanám magam.
Néha azt érzem, hogy bűnös dolog vágyni valamire. Jó, vágyok én is olyan dolgokra, amiket ebben a pillanatban nem tudok megvalósítani... de azért általában a realitás talaján mozgok. Álmodozni szabad és kell is! Mégis azt érzem, hogy ez rossz dolog. Panaszkodás és vágyakozás helyett lehetnék elégedett a helyzetemmel, hisz sok olyan dolog adatott meg, ami sok embernek nem. Kezdhetném az alapnak tűnőkkel: egészség, ház a fejem felett, minden nap finom étel az asztalon, tiszta ruha, munkahely. Hálás vagyok ezekért, értékelem is őket. Ezen kívül még sok plusz is van az életemben. Lehet, valakinek sokkal több van, de másnak még ez sincs. Ezeket is tudatosítom magamban. Mégis ott vannak a vágyak, álmok, amik megvalósulásától azt remélem, hogy majd én is boldognak, örömtelinek érzem magam.
Ugyanakkor nem szabadna azt hinni, hogy az álmodozás bűn, hisz az álmokért is lehet, illetve kell is dolgozni, tenni, azok visznek előre. Máskülönben csak úgy vegetálnék, csak úgy lennék mindenféle érzés nélkül.
Mégis sokszor elgondolkodom azon, - böngészve a világhálón, látva mások képeit, olvasva történeteiket - hogy egyes embereknek jó úgy, ahogy van. És tényleg én is jónak látom. Van, akinek kutyája van, van, aki utazik, van aki a saját teremtő munkájától boldog, van, akinek gyerekei vannak. Én meg itt vagyok a magam 28 évével és ha külső szemlélőként látom magam, akkor én is látok sok "van" dolgot az életemben. Mégis szeretnék dolgokat megvenni, megtenni, vágyok erre-arra. Pedig annyira jó lenne, ha magamat is úgy látnám, ahogy másokat és nem csak látszat lenne, hanem valós érzés is lenne mögötte. Örülni annak, ami van, elégedettséget és hálát érezni, és egészségesen vágyakozni.
Lehet, nem teljesen komplex, amit írtam, de olyan jó leírni a gondolataimat. Egyik szüli egymás után a másikat. És hátha eljut olyanhoz is, aki megmondja majd a tutit. :)
Még egy valami! De ne gondoljátok, hogy elment az eszem! Gyakran eszembe jut, hogy mi lenne, ha kutya lennék? (Már el is kezdtem körmölni egy bejegyzést erről... Nem tudom, befejezem-e és közre adom-e.) Nem csodás, hogy ők elégedettek azzal, ami van? A gazdás kutyákra gondolok. Legyenek a gazdi közelében, legyen, mit enniük, legyen játék az életükben és ennyi... Persze mi egy fejlettebb élőlény vagyunk, de akkor is tanulhatnánk tőlük:
Képek forrása: Pinterest és Facebook
Vajon lehet állandó jelleggel lenni a fenti állapotokban? Persze mindenki életében vannak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, aztán jönnek a hullámhegyek, és nem mindig süt a nap, néha beborul az ég. De talán lehet találni egy arany középutat, amilyen állapotban úgy általában van az ember. Mert lehet, hogy az öröm és boldogság inkább pillanatnyi állapotok, amikor felfokozottak az érzéseink. És inkább jól érezzük magunkat a bőrünkben, mint hogy majd kiugorjunk belőle az örömtől, a boldogságtól. De mégis vannak emberek, akik azt mondják, hogy ők boldogok. Úgy látjuk, hogy ők állandóan sugároznak, folyton mosoly lebeg az ajkukon. Vajon ők hogy csinálják? Lehetne így mindenkinek? Vagy az is lehet, hogy különböző embertípusok vagyunk, és nem mindegyikőnk egyformán boldog? Nem mindenkin látszik?
Ezek lehet csak költői kérdések...
Nálam minden esetre az öröm és boldogság inkább pillanatnyi állapotok. Tudatosan igyekszem, hogy pozitívan gondolkodjak, hogy jó szavakkal fejezzem ki magam és kevés panasz hagyja el a számat. Mégis sokszor érzem azt, hogy elégedetlen vagyok a saját helyzetemmel. Mindig vágyok valamire, amitől várom a boldogságot... Pedig semmitől se kellene függővé tennem, egyszerűen csak érezni kellene és egyre több jönne belőle. Kicsit olyan melankolikusnak mondanám magam.
Néha azt érzem, hogy bűnös dolog vágyni valamire. Jó, vágyok én is olyan dolgokra, amiket ebben a pillanatban nem tudok megvalósítani... de azért általában a realitás talaján mozgok. Álmodozni szabad és kell is! Mégis azt érzem, hogy ez rossz dolog. Panaszkodás és vágyakozás helyett lehetnék elégedett a helyzetemmel, hisz sok olyan dolog adatott meg, ami sok embernek nem. Kezdhetném az alapnak tűnőkkel: egészség, ház a fejem felett, minden nap finom étel az asztalon, tiszta ruha, munkahely. Hálás vagyok ezekért, értékelem is őket. Ezen kívül még sok plusz is van az életemben. Lehet, valakinek sokkal több van, de másnak még ez sincs. Ezeket is tudatosítom magamban. Mégis ott vannak a vágyak, álmok, amik megvalósulásától azt remélem, hogy majd én is boldognak, örömtelinek érzem magam.
Ugyanakkor nem szabadna azt hinni, hogy az álmodozás bűn, hisz az álmokért is lehet, illetve kell is dolgozni, tenni, azok visznek előre. Máskülönben csak úgy vegetálnék, csak úgy lennék mindenféle érzés nélkül.
Mégis sokszor elgondolkodom azon, - böngészve a világhálón, látva mások képeit, olvasva történeteiket - hogy egyes embereknek jó úgy, ahogy van. És tényleg én is jónak látom. Van, akinek kutyája van, van, aki utazik, van aki a saját teremtő munkájától boldog, van, akinek gyerekei vannak. Én meg itt vagyok a magam 28 évével és ha külső szemlélőként látom magam, akkor én is látok sok "van" dolgot az életemben. Mégis szeretnék dolgokat megvenni, megtenni, vágyok erre-arra. Pedig annyira jó lenne, ha magamat is úgy látnám, ahogy másokat és nem csak látszat lenne, hanem valós érzés is lenne mögötte. Örülni annak, ami van, elégedettséget és hálát érezni, és egészségesen vágyakozni.
Lehet, nem teljesen komplex, amit írtam, de olyan jó leírni a gondolataimat. Egyik szüli egymás után a másikat. És hátha eljut olyanhoz is, aki megmondja majd a tutit. :)
Még egy valami! De ne gondoljátok, hogy elment az eszem! Gyakran eszembe jut, hogy mi lenne, ha kutya lennék? (Már el is kezdtem körmölni egy bejegyzést erről... Nem tudom, befejezem-e és közre adom-e.) Nem csodás, hogy ők elégedettek azzal, ami van? A gazdás kutyákra gondolok. Legyenek a gazdi közelében, legyen, mit enniük, legyen játék az életükben és ennyi... Persze mi egy fejlettebb élőlény vagyunk, de akkor is tanulhatnánk tőlük:
Szeretem olvasni amiket írsz! Aranyosan fogalmazod meg felteszed a kérdést és a következő mondatban Te is tudod és írod a tuti választ rá! Gondolataidat papírra vetetted. Nem vagyunk egyformák van akinek bármennyi földi java is van mégis boldogtalan. Van és már találkoztam olyannal is aki szegény és mégis boldog .Mindenkinek mást jelent a boldogság és talán ez így van jól!Az hogy vágysz valamire igenis jó mert többet akarsz! Különösebben ezt a boldogság fogalmát nem is lehet megfogalmazni mert ez csak van érzi az ember. Ez nem egy állandó folyamat de mikor jelen van nagyon jó érzés.Most magamról írtam, mikor semmi olyan behatás nem ér ami okot adna rá és mégis jó érzés tölt el, na ezt az érzés pontosan leírni nem tudom.Panaszkodni nem szeretek, próbálok pozitívan gondolkodni mindennek a jobbik oldalát látni.Hidd el hogy a három fogalom öröm-boldogság-elégedettség alapjában összefüggésben van és ez csak rajtunk múlik hogy így érezzünk és azt mondhassuk hogy jól érezzük magunkat!
VálaszTörlés