Párizsi kirándulás (Rövid beszámoló és egyebek)

2014. április 30-án útnak indultunk a Fehérvár Travel Utazási Iroda szervezésében Párizsba, K. Anikó idegenvezetésével. Reggel 6 óra tájban indult a buszunk Budapestről, de ezt megelőzően éjszaka Szarvasról felautóztunk Budapestre... Nem mondanám, hogy nagyon kipihentek voltunk, de hát valamit valamiért. :) Hosszú az út Párizsig. Budapesttől kb. 1500 km busszal/autóval autópályán, légvonalban 1200 km körül van. Szerencsére úgy szervezték az utat, hogy ne kelljen éjszaka buszon aludni, így egy-egy éjszakás tranzitszálláson aludtunk oda is és vissza is a Rajna vidéken, Németországban.

A németek vacsorával vártak minket, majd rövid pihenést követően korai reggelit adtak nekünk, és folytattuk utunkat, hogy Párizsban "majálisozzunk". Mint kiderült május 1. a franciáknál is nemzeti ünnep, így volt, ami zárva volt, de a hosszú hétvégére való tekintettel rengeteg turista érkezett a francia fővárosba.

Mielőtt Párizsba értünk, megálltunk még Reims-ben, hogy kívülről és belülről megcsodáljuk a Székesegyházat. Természetesen útközben is megálltunk 3 óránként kisebb pihenőkre, hogy felfrissüljünk, megmozgassuk végtagjainkat, aztán fárasszuk ülőgumóinkat újabb 3 óráig.

Reims Székesegyház

Mosolygó angyalszobor

Reims-ben talán már láttuk az alagút végén a fényt, mivel egyre közelebb kerültünk Párizshoz.

Párizsba érkezvén buszos városnézést tartott az idegenvezető, melynek során több nevezetességet is láttunk, és több-kevesebb sikerrel próbáltunk a buszból fotózni. A Notre Dame-ot pedig testközelből is megcsodálhattuk.

Notre Dame

A városnézés után elfoglaltuk a szállásunkat, majd vacsora után újra buszra szálltunk, hogy megnézzük, milyen is az éjszakai, kivilágított Párizs. Ez fakultatív része volt az útnak, de szinte mindenki befizetett rá, hogy felmásszon a Montmarte-ra, és megnézze a Sacre-Coeur Székesegyházat kívülről és belülről egyaránt.

Sacre-Coeur Székesegyház

Montemarte-i kilátás

Az esti városnézés után későn tértünk nyugovóra, hogy aztán ismét korán keljünk. Hiszen a 2. párizsi napunkon sem tétlenkedtünk, fotóztunk a Diadalívnél, ellátogattunk a Louvre-ba, sétálgattunk a Tuileriák kertjében, megnéztük a Saint-Chapelle-t (szent kápolna), az Invalidusok templomában fejet hajtottunk Napóleon koporsója előtt és megcsodáltuk a Versailess-i kastélyt és kertjét.

Diadalív

Louvre

Louvre, Piramis

Tuileriák kertje

Saint-Chapelle

Invalidusok temploma

Napóleon koporsója

Versailess-i kastély

Versailess-i kastély kertje

Harmadik párizsi napunkon már tele élményekkel elindultunk, hogy újabb élményeket szerezzünk a Loire menti kastélyok révén. Ellátogattunk a Chambord-i kastélyba, majd Chenonceaux-ba, hogy megnézzük a Chenonceau kastélyt, végül Amboise-ban sétálgattunk, ahol Leonardo da Vinci utolsó éveit töltötte.

Chambord-i kastély

Chenonceau kastély

Loire folyó Amboise-nál

Amboise-i kastély

Utolsó párizsi napunkon az Eiffel torony tetejéről búcsúztunk el Párizstól, de még egy szajnai hajózás során is megtekintettünk több fontos látnivalót.

Kilátások az Eiffel toronyból

Eiffel torony a hajóról

Egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor buszra szálltunk és megkezdtük az újabb több órás hazautat. Visszafele is Németországban töltöttük az éjszakát, majd a másnapi reggelit követően újra buszra szálltunk, hogy 2014. május 5-én este 8 körül megérkezzünk indulásunk helyszínére, Budapestre.

Nagyon sok szépet láttunk, és persze sok dologra nem jutott idő. Zsúfolt volt ez a pár nap, de megérte elmenni. Annyi élménnyel gazdagodtam, hogy még fel se tudtam fogni. Többször meg kell még nézni a fényképeket, videófelvételeket, hogy leülepedjen az egész utazás és minden, amit láttam. 

Az idegenvezetőnk az egész út során nagyon sok történelmi és művészettörténeti információval látott el minket. Elképesztő, hogy milyen tudása van. Próbáltam jegyzetelni, de persze ez nem mindig sikerült. Az első napon még könnyebb volt, aztán már szinte feladtam... Több dolognak szeretnék még utána olvasni időm és kedvem függvényében.

Természetesen fogok írni a szállásról és ételről is, ahogy azt már tőlem megszokhattátok. :) Ezt a bejegyzést most csak összefoglalónak szántam.

Valamilyen tematika szerint terveznék még írni bejegyzéseket. De mint írtam, több dolognak szeretnék utánaolvasni. Írok majd a nevezetességekről, amiket testközelből láttunk, illetve Párizs többi nevezetességéről is néhány sort, amit inkább csak a buszból, hajóról láttunk. Igyekszem majd csempészni művészettörténeti, történelmi dolgokat is a nevezetességek mellé, nem csak annyit, hogy ki és mikor építette, tervezte. :)

A francia konyhát sajnos, nem nagyon ismerhettem meg... de arról is teszek említést.

Boncolgathatnám még a csoportos utazás előnyeit és hátrányait is. Voltam már csoportos utazáson. Két alkalommal inkább passzív nyaralás volt, amikor csak fakultatív programon voltam, így ott kevésbé kellett alkalmazkodni a csoporttársakhoz és az idegenvezető órájához. Egyszer már voltam kulturális körutazáson is, ahol minden 2. nap tengerpart volt. Ott is találkoztam egyéniségekkel, és akkor is sűrű volt a program, de lehet, nem annyira, mint most. 

A csoportos utazásnak talán az emberi oldala a legnehezebb. Csodálom is az idegenvezetőket. Nálam hosszú távon elszakadna a cérna, pedig igyekszem türelmesnek, empatikusnak, alkalmazkodónak lenni. Azért nem kell azt gondolni, hogy rossz utastársaim voltak most, csak néha néz nagyokat az ember. :) Vegyes volt a társaság, de a többség inkább idősebb volt. Ugye ők érnek rá jobban ilyenkor utazni, de voltak harmincasok és huszas éveikben járók is. 

Nagyon szuper, hogy nem feltétlenül kell nyelvtudás ilyen utaknál és szinte mindent az "ölünkbe tesznek." Az idegenvezető mindent megszervez, mindenhol beszél, ahol kell. De talán ez a konkrét időpontra való leszervezés a hátránya is. Ugye, ha egyedül utazik az ember, akkor mindenhol annyi időt tölt, amennyit akar, akkor megy mosdóba, amikor a szükség úgy diktálja, és nem amikor mosdó szünet van. 

Ha mi szervezzük az utat, akkor csakis azokkal vagyunk, akikkel mi szeretnénk lenni, és nincsenek panaszok, hogy ez így nem jó, máshogy kellene csinálni. 

Saját szervezéssel talán jobban megismerhetjük a helyieket, nem biztos, hogy mindig visznek valahova, hanem saját lábadon mész, és jobban megismerheted a várost, és minden épületet, kis zegzugot. 

De ha irodával utazol, akkor tuti, hogy viszonylag hamar bejutsz a kastélyokba, templomokba, előre foglalt időpontod van, és nem várakozol több órát kígyózó sorokban, amíg meglesz a jegyed. Nem tévedsz el, ha visznek és nem kell kézzel mutogatnod, hogy mi hol van, ha éppen nem beszéled a nyelvet. 

Hirtelen ezek jutottak eszembe, de nyilván ezeket is lehetne részletezni, illetve van több más, amit a pro-kontra listára felírhatunk. 

Nem mondom 100%-ra, hogy még egyszer nem megyek csoportos útra, de azt sem, hogy igen. Mindenesetre a Fehérvár Travel-t nyugodt szívvel ajánlom bárkinek. Kiváló tudású idegenvezetővel, biztonságosan vezető sofőrökkel, jól szervezett út volt. Persze akadt egy-két dolog, amit másként csináltunk volna, de hát nem lehet minden teljesen tökéletes. Az út végén ki kellett tölteni egy elégedettségi kérdőívet és ami az idegenvezetőt és magát az utazást mérte, arra mindre 4-est, 5-öst adtam. (5 volt a legmagasabb. :)) A kajára és szállásra kevesebbet... De ez egy külön bejegyzés témája lesz. :)

Mindent összevetve nagyszerű kirándulásban volt részünk és még szeretnék valamikor visszamenni Párizsba, hogy még jobban megismerjem és még több időt tölthessek az Eiffel toronynál. :)

(Igyekeztem viszonylag jó fotókat kiválogatni. De az az igazság, hogy sokszor alig volt idő egy normális, jól beállított képet készíteni. Sokszor tömegnyomor is volt, így eltakarták a látnivalót... Azért mégis sikerült több száz képet készíteni. :))