Nyárbúcsúztatóm

Lassan véget ér a nyár. Vagyis még van néhány nap augusztusból, de aztán beköszönt szeptember. Bár az időjárás előrejelzések szerint még szeptemberben is jó idő lesz, 30 fok körüli hőmérséklettel is számolhatunk. De a naptárunk már őszi hónapot jelez. Aztán jön a többi, és lassan megint év vége van. Gyorsan eltelik egy év, és ez a nyár is gyorsan elrepült. :(

Szomorúsággal tölt el mindig a nyárnak az elmúlása. Bár mióta dolgozom erre már nem úgy tekintek, mint amikor iskolás voltam. Diákként sokszor megsirattam a nyári szünet elmúltát és az iskolakezdést. Bár azon kevesek közzé tartoztam, akik szerettek iskolába járni, akiket örömmel töltött el, hogy beüljenek az iskolapadba, közösségben legyenek és hallgassák a tanórákat. És szintén azok közzé tartozom, akik sajnálják, ha valami jónak vége lesz. Bár nem minden nyárra mondható el, hogy hűű de jó, de ha véget ér valami, amit már megszoktunk, akkor némi félelem tölti el az embert, hogy mit hoz majd az új. Most egy kicsit egyébként iskolás is vagyok, és dolgozó nő. Talán a közelgő vizsga miatt sajnálom megint azt, hogy már augusztus vége van. Pedig, de sokszor szidtam én a meleget, hogy majd meggyulladok, annyira erősen süt a nap és lerohad rólam a ruha. Mondjuk rájöttem, hogy ennek az a magyarázata, hogy itt az Alföldön elképesztően száraz a meleg. Se egy vizünk, se egy hegyünk nincs, ami más klímát csinálna és felemelné az én lelkem. De fogok én még azért panaszkodni, hogy csontig hatoló hideg van és fázok, meg hogy miért kell már megint bekapcsolni a fűtést. :) Hát ilyenek vagyunk mi emberek. Legalábbis azt hiszem, sokan vagyunk így, hogy nem mindig jó, ami éppen van. De azért mégis mindig inkább a nyarat várom, mint a telet vagy más évszakot.

Iskolakezdés ide, munkavállalás oda, hűvös emide, napsütés amoda, ez a nyár is eltelt tenger nélkül. Az én szívem pedig megszakad... :( Hálás vagyok az életnek, hogy eljutottunk Svájcba! Olyan életre szóló élményeket szereztem, amikért mindig köszönetet fogok mondani a Sorsnak! Csodálatos hegyeket láttam, amiket régebben csak filmekben, képeken. Tudtam, hogy a valóság, de látni is élőben, teljesen más. Tudom, hogy sokan vannak olyan helyzetben, hogy nem tudnak utazni, mert más a prioritás. Ezért nem vagyok elégedetlen az utazásommal. Sőt! De 2 éve azért imádkozom az utazás angyalaihoz, hogy tengerparton nyaralhassak. És 2016. augusztus 27-én még nem szerepel az én határidőnaplómban, hogy TENGER. :( Na, ezért vagyok én most olyan szomorú, hogy vége lett a nyárnak. Az ember állandóan futkos a mókuskerékben, nap mint nap hasonló dolgokat él meg. Dolgozik a munkahelyen, dolgozik otthon. Végzi a teendőit és mellette vágyik arra, hogy valami feltöltse. Én pl. a tengerre vágyok! Az más kérdés, hogy úszni nem tudok, de a szívem és lelkem csordultig telik, ha a parton sétálhatok, kagylót gyűjthetek, nézhetem, hallgathatom a tenger hullámzását és belemehetek addig, amíg leér a lábam. Szárnyakat kapok tőle és olyan energiát, ami erőt ad a feladataim elvégzéséhez.

Mióta először jártam a bolgár tengerparton, azóta számtalanszor álmodtam tengerrel. Sőt nagyon sokszor sírtam is álmomban, hogy itt kell hagyni ezt a csodaszép helyet. Aztán felébredtem a saját ágyamban, a tenger sehol nem volt, csak az én lelkemet töltötte el valami édes keserűség. Jó volt álmomban ott lenni, de az az érzés is rossz volt, hogy haza kell jönni, a valóság meg még rosszabb, hogy legalább 700-800 km-re van tőlem a legközelebbi tenger. :)

Kérdezhetnétek, hogy ha már ennyire vágyok a tengerhez, akkor mégis miért nem megyek? Azért, mert egyszerre nem állt úgy össze minden, ami ezt lehetővé tette volna. :( Pedig ennél tisztább vágy nem is lakozik bennem. Tudom, a görcsös akarást is el kellene engedni... De ha már az ember annyira akar valamit, és mégse jön össze, akkor kissé bosszús lesz.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy szóljak az Univerzumnak.

Kedves Univerzum!

Vagy hívhatlak Téged is utazás angyalának. Tudom, hogy rengeteg a dolgod. Sok ember van úton, vigyázni kell rájuk és segíteni kell, hogy megvalósítsák álmaikat. De tudod, milyen régen benyújtottam én már a megrendelésem Neked? Az enyémet hova tetted? Emlékezhetnél, hogy mióta eszemet tudom, a tengerhez vágyom. Elképesztő nagy öröm és boldogság volt, amikor 13 évesen először láthattam a tengert és Görögországban nyaraltam Anyával. Azóta voltam már pár alkalommal tengernél, de azzal a vágyam nem lett kielégítve. Minél többet látok, annál többet szeretnék még. Tudod, hogy állandóan meglegyek azon a magas rezgésszinten. Ez a vágy nem csillapodott azóta, mert a világ egyre inkább kinyílik előttünk és vele az én érdeklődésem is. Szóval még mindig annyira, de annyira tengerparton szeretnék nyaralni. 3 valakivel is azt mondattad nekem, hogy én ebben az évben tengernél fogok nyaralni. Tudom, még nincs vége az évnek és vannak olyan országok, amikor a mi telünkből utazunk az ottani nyárba. De ha reálisan nézem a lehetőségeket, akkor nem valószínű, hogy pl. Mexikóban, Thaiföldön vagy Ausztráliában fogok lenni novemberben, vagy decemberben. Bár tudom, hogy a hogyanon nem nekem kell aggódni, azt majd megoldjátok Ti, de mi lenne, ha már végre én is magam előtt látnám a megvalósulást? Persze, nagyon szívesen mennék én trópusi országba is. Miért is ne? Akár 3 hetet is szívesen eltöltenék ott. De hogy így elsőre ne rugaszkodjunk el ennyire, én nagyon örülnék, ha egy európai, mediterrán szigetre is eljutnék mondjuk egy hétre. Na, mit szólsz? A részleteket privát üzenetben megírtam. Tudod, mindennek, de mindennek klappolni kell, hogy ez sikerüljön. "Légyszíveskérlekszépen" intézkedj már az érdekemben! Már eleget vártam erre, azt gondolom. Tudod, nagyon hálás leszek Neked, ha ezt elintézed! Ódákat fogok zengeni az utazásról, csak menjünk már! Te is jöhetsz velem, szívesen megosztom Veled az utat.

Előre is köszönöm a segítséged! Remélem, elintézed, amit szeretnék. Tudod, azok a gyönyörű helyek, amiket lájkolni szoktam, na olyanra szeretnék eljutni most és mindig. :)

Hálás köszönettel: Évi

Neked mi a történeted? 

(Képek forrása: Pinterest)