Svájc, egy kis Ausztria és Liechtenstein 2016. július 27. - augusztus 1.

Ahol a fű zöldebb, az ég kékebb, a tavak meseszép színekben pompáznak, a hegyek óriások, a táj rendezett, az emberek precízek és még a bocik is szebbek, aranyosabbak...

2016-ban Svájcot választottam a bakancslistámról. Nem titok, hogy még szívesen utaznék máshova is idén, de ez majd később kiderül. Viszont Svájc gyönyörű volt és felejthetetlen élményeket szereztünk. :)

Idén is a Fehérvár Travel útjai közül választottunk. A legszuperebb utazási iroda, akiket bátran merek ajánlani bárkinek. Akár közeli úti célokra, akár ha távolabbi desztinációt választanátok.
Eseménydús programjaink voltak, ahol alig volt megállás. Az utazás során rengeteg új információt kaptunk idegenvezetőnktől, Sz. Andreától. Hihetetlen profizmus jellemzi őt. Bár a korábbi 2 Fehérváros utam során is azt tapasztaltam, hogy az idegenvezetők nagy felkészültséggel, mindenre kiterjedő tudással vezetik csoportjukat. De Andi tudása most végképp lenyűgözött, soha sem lankadó kedvvel, talpraesettséggel, határozottsággal, kiváló előadással kísért minket az utunkon. Az idegenvezetőnk mellett dicséret jár még a sofőrnek is, aki a szemet gyönyörködtető hegyi utakon nagyon ügyesen vezetett végig és mindig biztonságban éreztük magunkat.

6 napos utunk volt, mely során 2 éjszakát Ausztriában és 3 éjszakát Svájcban töltöttünk egy-egy alpesi kis faluban, ahol családi vezetésű szállodákban aludtunk. Természetesen leginkább Svájcot ismertük meg, de Ausztriából is kaptunk egy kis ízelítőt és jártunk Liechtenstein mini államában is. Félpanziós ellátást kértünk, az ebédünket próbáltuk megoldani otthonról vitt konzervvel vagy egy kis péksütivel, szendviccsel. Svájc nem az olcsóságáról híres, így igazi svájci étket nem kóstoltunk. Bár a rengeteg program mellett nem is jutott volna idő étteremben üldögélni.

A bevezetés után szeretném Nektek megmutatni, merre jártunk, miket láttunk és miket ettünk. Nagyon sokat jegyzeteltem, amikor az idegenvezetőnk beszélt, de sajnos nem tudok annyi történelmi, művészettörténeti, zenei, földrajzi, irodalmi információt továbbadni Nektek. Kevés lenne a hely és ennyi idő alatt meg se tudtam jegyezni mindent. :) Inkább a saját élményeimre alapoznám a bejegyzést és főként képekben szeretném bemutatni a látottakat.
A budapesti indulástól a visszaérkezésig 3400 km-t mentünk. Ezt mi még megfejeltük plusz 440 km-rel. Ugye Debrecen-Budapest és Budapest-Debrecen. :) Minden fáradságot megért a több ezer lerótt km. :)

2016. július 27. - 1. nap

Éjszaka fél 2-2 óra között indultunk Debrecenből Budapestre, a felszállási helyre. A busz reggel 6-kor indult és még Győrben is csatlakoztak utasok. Negyvenhatan voltunk utasok. Egy csúcsminőségű, távolsági utazásra való, Setra típusú busszal mentünk, melyet Ulmban gyártottak. Miután teljes volt a csapat az idegenvezetőnk bemutatkozott, bemutatta a sofőrt és mondott néhány szót az elkövetkező órákról. Amik először persze még nem programot tartalmaztak, hanem a megállóinkat. :) Tájékoztatást kaptunk még a buszon kapható üdítők és italok árairól is. Mosonmagyaróváron volt az utolsó magyarországi megállóhely, a továbbiak már csak Ausztriában. Linz előtt néhány km-rel tartottuk meg az ebédidőt, ahol máris egy finom májgombóc levest kóstoltunk. Ne úgy képzeljétek el, mint a porlevesek. Valódi májból készült a gombóc, és még nekem is nagyon ízlett, aki egyébként nem rajong annyira a májért. :)

Igazi májgombóc leves (Nem fordítja meg jól...)

Ilyen kilátással minden étel finom

Az utunk tehát Burgenland tartományon át, a Bécsi Erdőn, a Salzkammerguti tóvidéken vezetett, elhaladtunk Kuffstein vára mellett, 80 km-nyi szakaszt Németországban mentünk, majd Tirol tartományon át, az Inn folyó völgyében haladtunk és megérkeztünk Innsbruckba. Ott az eső elmosta az aznapi városnéző programunkat, így közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy az utolsó napra tesszük át. Én tavaly jártam már Innsbruckban, így kevésbé volt szívfájdalom, hogy most nem néztük meg.

Ausztria tartományai (Kép forrása: Google)

Este későn érkeztünk meg Flirschbe, mely a Rosanna patak mentén fekszik. A Grissemann család 3 házat működtet, melyben szobákat adnak ki. Mi a mézeskalács házikóban kaptunk szobát. Szerencsére a földszinten volt, így nem kellett a nehéz bőröndjeinket felcipelni az emeletre. Szép, kényelmes szobánk volt. Ha kényelmetlen lett volna, akkor is kidőltünk volna a fáradságtól. :)
Nagyon finom vacsorával vártak minket. Kértünk hozzá sört és vendégül látták a csapatot egy kirándulás indító snapszra is. Hát... nekem nagyon nem ízlett, épp csak belenyaltam.
Andi jelezte a laktózérzékenységem, így ezt szem előtt tartották. :)
Finom grízgaluska levest ettünk és egy csirkés ételt, ami a mi bakonyinkhoz hasonlított. Bár én a gombát meghagytam. Ki volt porciózva az étel, mert mindenki egy grízgombócot kapott. :)

A nagy szálló

Mézeskali

Sör és snapsz

Grízgaluska leves

Egy galuska per Kopf

Laktózos saláta

Laktózmentes saláta

Laktózos és laktózmentes desszert

Először még ennyire örültem a joghurtnak. Egyébként szökőévente eszem. :)

A telefonom az éjszaka folyamán életét vesztette töltés közben. R.I.P. Így csak a régi fényképezőgépemmel tudtam fényképezni. :(


2016. július 28. - 2. nap

Reggeli után bepakoltunk újból a buszba és elindultunk Svájc irányába.

Első reggeli Flirsch-ben (svédasztalos választékból)

Az Arlberg-hágón át vezetett az utunk. A hágó Tirol és Voralberg tartományokat köti össze. A síelők körében is kedvelt úti cél. 1800 m magasan voltunk fent, St. Anton am Arlberg-ben. Elképesztő látvány tárult elénk. A szívem repesett az örömtől és a szemembe könny szökött, hogy igen, ide is eljuthattam. :)

Kár, hogy nem fértek be a táskámba :)

A svájci határnál könnyedén átjutottunk. Mióta a menekültek úton vannak/voltak, azóta nagyobb figyelemmel vannak a határon átkelőkre, de mi rendes turisták vagyunk. :)

GRÜEZI

Svájc kantonjai (Kép forrása: Google)

Svájcban az első úticél St. Gallen volt, ahol egy sétát tettünk a városban és megtekintettük a katedrálist és a kolostorkönyvtárat, mely az UNESCO világörökség része. A jelenlegi kolostor a 18. sz-ban épült, barokk stílusban.

St. Gallen az azonos nevű kanton székhelye is, a Bodeni-tótól délre fekszik. A kolostorkönyvtárban tilos volt fotózni. Egy ketrecbe kellett bezárni a táskáinkat.

St. Gallen után Schaffhausenbe vezetett az utunk, ahol a Rajna-vízesést néztük meg. Csodálatos volt, és egyben kicsit félelmetes is a nagy erővel lezúduló víz. Volt, aki azt mondta, hogy ez szebb, mint a Niagara-vízesés. Nekem nincs összehasonlítási alapom még, de nekem is a Niagara jutott eszembe erről az európai vízesésről. :)

A természeti látványosság után Zürichbe vezetett az utunk, mely a Zürichi-tó partján fekszik. Szeretném megjegyezni, hogy a Zürichi-tó partján, amikor Fejős Éva Holiday c. könyvét fényképeztük*, ismerkedtünk meg két kedves utastársunkkal, akikkel később jókat beszélgettünk és sokat nevettünk. Nem mellékesen, Edina is Fejős Éva rajongó. :) 

Zürich óvárosában, illetve a Bahnhofstrassén, vagyis az üzletutcáján sétálgattunk és ismerkedtünk meg a várossal.

Zürich után Altdorf-ban álltunk meg a Tell Vilmos emlékműnél. Innen már csak néhány km-re volt a szállásunk Bürglen-ben, ahol a Müller család fogadta panziójában a csoportunkat és vártak finom vacsorával.

Uri kantonba az Axenstrassén keresztül utazva érkeztünk meg.

Axenstrasse (Kép forrása: Google)

Első vacsora Svájcban. Metélőhagyma lehetett benne, meg talán zeller?! Finom volt.

A vacsorát egy kupa sörrel illik legurítani. :)

Hús barnamártással.

Külön desszertet kaptam ma is. :)

Ágyikóink

Bürglen utcáin 1.

Bürglen utcáin 2.

2016. július 29. - 3. nap

Az első éjszaka jól telt Svájcban. Nem mondom, hogy teljesen kipihenten ébredtünk, mert nem aludtunk sokat. De engem személy szerint az izgalom hajtott, így a pár órás alvás sem vetett vissza attól, hogy örömmel vágjak bele az első teljes svájci napunkba.

Ők tálalták a reggelit. Szinte minden nap ugyanaz volt. :(

Svájc fővárosa, Bern volt az első programunk ezen a napon. Bern szintén az UNESCO világörökség része és rejtvényfejtők jól tudják, hogy az Aare folyó hajtűkanyarában fekszik.
Itt még medvékkel is találkoztunk, illetve megtekintettük a legfőbb nevezetességeket. Majd szabadprogram keretében kicsit sétálgattunk, picit vásároltunk. Kaptam "Svájcos" kulcstartót. Már rajta fityegnek a kulcsaim. :)

A főváros után a műemlékekben gazdag Fribourg-ba utaztunk.

A mai napon egy közel 10 km-es alagúton is áthajtottunk. Nem mondom, hogy nem volt egy kis klausztrofóbiám. :)

Vacsora után még egy kis városnéző sétára is elindultunk. A helyi templomba is bementünk.

Sárgaborsó íze volt. De nem tudtuk meg, miből készült. :)

Laktózmentes sültburgonya :)

Laktózos krokett :)

2016. július 30. - 4. nap

Ma volt az utazás csúcspontja. :) A 4000 m magas hegyek között lévő Lauterbrunne-ni völgybe utaztunk.
A Jungfrau csoportnál fogaskerekű vasúttal (Jungfraubahn) mentünk fel a Kleine Scheidegg kilátópontig. Ide autók és autóbuszok nem mehetnek fel, hogy ne szennyezzék a környezetet. Kb. 40 perces volt felfele és lefele is az út. Szemet gyönyörködtető panoráma tárult elénk, ahogy egyre feljebb értünk. Sajnos, én itt kevésnek ítéltem meg az időt, amit fent tölthettünk. Szívesen maradtam volna még legalább egy órát. De így is élveztem az elém táruló havas hegycsúcsokat és hálát adtam az utazás angyalainak, hogy most már ezt is láttam élőben és nemcsak képeken. :)

A csúcsok (Kép forrása: Google)

Síparadicsom :) (Kép forrása: Google)

Hegyről le és irány a Trümmelbach gleccservízesések. A patak vizét a 3 csúcs (Eiger, Mönch, Jungfrau) gleccserei táplálják. Lifttel mentünk fel, tovább lépcsők vezettek. A liftet egy magyar fiatalember kezelte. :) 10 vízesés van egy hegy belsejében. Szép volt, de ez kevésbé dobogtatta meg a szívemet.

Trümmelbach "lábánál" egy kis uzsonna

A vízesések után egy hangulatos kisvárosba buszoztunk tovább, Luzernbe. Itt egy kicsit önálló életre keltünk, és rövidesen hárman leléptünk a csoporttól. :) De átmentünk a fedett fahídon, mely körben virágokkal volt díszítve és megnéztük az Oroszlános emlékművet. Sétálgattunk, szuveníreket kerestünk. Rájöttünk, hogy itt minden olcsóbb, mint a fővárosban. A kulcstartók, a mágnesek, stb.

Utolsó vacsora Svájcban

2016. július 31. - 5. nap

Reggel bánatosan összepakoltam a cuccomat, ugyanis ezen a napon indultunk vissza Ausztriába. A mai nap is tartogatott csúcspontot számunkra. Szent Gotthárd-hágó útján haladtunk, és 2.100 m magasságban voltunk fent. Ez ténylég csúcslátvány volt. :) De előtte még az Ördög-hídnál is volt megállónk, ahol készítettünk néhány képet. A magasságok után a vízre vezetett az utunk. Lugano-ban is jártunk és a Lugano-i tavon hajókáztunk.
Ez már az Olaszországhoz közeli része Svájcnak. Mivel az ételeket itt is aranyáron mérték, így a Mekiben ettünk egy-egy hamburgert. Nem tudom, hogy itthon most pontosan mennyibe kerül, kb. 300 Ft lehet. Na Svájcban 2,5 frank, megközelítőleg 750 Ft átszámolva... Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy az üzletben nem értettek németül. Pedig a megkopott nyelvtudásommal elég konyhanyelven kértem. Furcsa volt számomra. De az angolt megértették. Legközelebb bevágódok náluk olasszal. :)

A szerencsések mormotát is láttak :)

Lugano-i tó

Lugano után a Via Mala-hoz mentünk. Ez a Rajna világhírű szurdoka. Lehet, hogy a fáradság volt az oka, lehet más. De személy szerint ez sem került fel a kedvencek listájára nálam. Viszont a Via Mala lábánál lévő shop-ban spenótos tésztát vásároltunk, amiből már készítettem is egy nagyon finom pastat. :)

A Via Mala után az egyik európai mini államba, Liechtenstein-be utaztunk tovább. Vaduz városa lett volna a program. De sajnos itt is esett az eső, ahogy első nap Inssbruckban. A buszvezetőnknek viszont ki kellett venni a  pihenőidejét, így egy kicsit elidőztünk ott is, de nem távolodtunk el túlságosan a busztól. A herceg várát kaptam csak lencsevégre.

Este későn érkeztünk vissza az osztrák szállásunkra, ahol ezúttal nem a mézeskalács-házikóban kaptunk szobát, hanem a főépületben egy óriási szobában. Talán ilyen nagy szobában még nem is szálltam meg. A fürdőszobában kád volt, a szoba pedig akkora volt, hogy a dohányzó asztal mellett elfért 2 kihúzható kanapé, volt még egy franciaágy és erkély is tartozott hozzá.
A barátainkkal még beszélgettünk egy jót, e-mail címet cseréltünk, én legbelül már nagyon szomorú voltam, hogy egy ideig ez lesz az utolsó éjszakám itt. :(

Ekkora már elfelejtették, hogy laktózérzékeny vagyok. De hála nem hiper, így lement a sali :)

Utolsó vacsora Flirsch-ben

A joghurtomat már nem volt kedvem lefotózni :)

ADE

2016. augusztus 1. - 6. nap

Reggeli után bepakoltuk újból a bőröndjeinket a buszba és elindultunk hazafele. Az első napról ugye kimaradt Innsbruck, így ott is tettünk egy sétát. Az Aranytetőt emelném itt ki.

Innsbruck után Rattenberg következett, mely az üveggyártásáról híres. Hangulatos kis város, jót sétáltunk ott is. :)

Hazafele egyik utas kérésére megnéztük a Mamma Miat. Persze kedvet kaptam újfent Görögországhoz, kimondottan ahhoz a szigethez, ahol a film játszódik. :) Majd megnéztük a valamelyik nap elkezdett Heidi c. film befejező részét. Na, ott tört el nálam a mécses. :( A film is megható volt számomra, de még jobban sajnáltam, hogy néhány óra múlva véget ér ez az utazásunk. :( Az utazás, amit annyira vártam, ami annyi programmal várt, és ami mégis olyan gyorsan elrepült. De nagyon szuper volt! Örökké megőrzöm az emlékét. :)
Éjszaka fél 1-1 között értünk haza Debrecenbe, reggel pedig már a munkahelyen kezdtünk. :)

Kevés volt ez a 6 nap, de mégis olyan sok mindent láttunk. Igazán még fel se tudtam dolgozni az élményeket. Szerencsére rengeteg képet készítettünk, amit bármikor meg tudunk nézni, hogy felidézzük a Svájcban töltött gyönyörű napokat. Néha kicsit kevésnek éreztem az időt, amit egy-egy helyen töltöttünk. Máshogy ülepedtek volna le az élmények, ha valamire több idő jut. De ez egy csoportos út volt, ahol mindenki igényét ki kell elégíteni és a lehető legtöbbet megmutatni az adott országból. Változatos is volt az út, hisz nem csupán a hegyóriások között jártunk, hanem több várost is megtekintettünk. Saját szervezéssel kevés lett volna mindezekre a 6 nap és nem mellesleg az autónk se bírta volna a kiképzést. :) 

Ezúton még egyszer köszönöm a Fehérvár Travel Utazási Irodának, hogy megszervezték nekünk ezt a gyönyörű svájci utat!

A szívemnek és lelkemnek annyi darabkája van... Minden országba jut egy-egy kis darabka, ahol csak jártam már. És még mennyi van! Könnyes volt a búcsú... Ott hagytam magamból valamit az út során, de mégis az utazásokkal válok egyre teljesebbé! Köszönöm Svájc! A szívem egyik csücske a tenger, másik csücske a gyönyörű hegyek, akárcsak Heidi-nek. :) 

Heidi és Peter (Forrás: Google)

Jövőre ugyanúgy Veletek, de máshol! Egyszer azonban a Nagy Svájci körútra is szívesen elmegyek. :)

Remélem, kedves Olvasók, tetszett Nektek a bejegyzés, - még ha többnyire képes poszt is ez - és kedvet kaptatok Svájchoz! Kívánom, hogy sikerüljön eljutnotok ebbe a csodálatos országba! :)

*Az írónő szeretné tudni, hogy hova jut el a könyve az olvasók által. :)