Sok cikk és könyv jelent már meg arról, hogy hogyan válhatunk igazi utazóvá. Különböző blogok szólnak arról, hogy lehet olcsón utazni és minél többet látni a világból. Sokszor bennem is megszületik a vágy, hogy milyen jó lenne utazónak, és nem turistának lenni. Ezért is próbáltam majdnem ki egy más jellegű utazást, mint amit eddig az utazási irodáknál foglaltam...
Most egy olyan történet fog következni, amelynek a jó megérzésemnek köszönhetően nem lett rossz vége. És elmondom Nektek, hogy hogyan ne utazzatok.
Kezdjük a legelején!
A svájci kirándulásunk során, csoportos út lévén több emberrel is megismerkedtünk, az út folyamán beszélgettünk. Voltak, akik mély nyomot hagytak bennünk, mint például Tamás bácsi, és vannak, akikkel szívesen kirándulnék még a későbbiekben is. Ők Edináék. :) Volt, akivel csak a programok során váltottunk pár szót, és volt, akit már lehet meg sem ismernék... (Na, jó. Azért piszok jó az arcmemóriám, mert múltkor az Ikea-ban láttam egy hölgyet, akivel lassan 3 éve kirándultunk együtt Párizsban, és megismertem. :))
És volt egy negyvenes férfi, aki a nagyon sok és nagyon olcsó utazásairól mesélt. Ő volt D. Egyedül utazott, így gyakran kereste a mi társaságunkat is. Én az a típus vagyok, aki magától nem nagyon barátkozik, de ha valaki beszélget vele, akkor nem utasítom el a társalgást. Korán fény derült arra, hogy én mennyire, de mennyire szeretnék utazgatni. De mivel sem a bank, sem a lottó ötös nem szakadt rám, így szervezett, külföldi utakra évente mondjuk egyszer tudok eljutni. (Bár az anyagiakon kívül ennek legfőbb oka inkább a véges számú szabadság és munkához kapcsolódó határidők.) Nem volt rest D. sem, rögtön sorolt nekem különböző, olcsó utazási ajánlatokat. Azt mondta, hogy neki van egy barátja, akinek van egy ismerőse, aki nagyon olcsó utakat szervez. De nagyon nehéz ám bekerülni abba a körbe, de ha egyszer én is elmegyek, akkor bekerülök abba a társaságba, és aztán én is mindig kapom majd az ajánlatokat. Hát mondtam neki, hogy ez nekem nagyon bizonytalannak tűnik, de majd átgondolom.
A kirándulás után e-mail kapcsolatban maradtunk. Néhány alkalommal megkérdeztük egymástól, hogy kivel mi újság, hogy van, mit csinál, hova tart, stb. Jött egy-két utazási javaslat, melyeket ilyen-olyan valós elfoglaltságokra való hivatkozással visszautasítottam.
Majd jött november 12-én egy visszautasíthatatlannak tűnő, izlandi kirándulás kínálata. Január 08-11, repülővel, szállással és reggelivel, 6 ágyas szobában 77 ezer Ft - szólt az ajánlat. Kisebb hezitálás, és megerősítés kérés után, azt mondtam, hogy legyen. Csak a nevemet és telefonszámomat kellett megadni. Ez volt kora délután. Gyorsan jött is a válasz, hogy megvan a foglalás, de majd beszélünk... Pedig már akkor lettek volna kérdéseim. Közben még felmerült egy olyan javaslat is, hogy ha én kétágyast szeretnék, akkor NEKEM 105 ezer Ft lenne. Mondtam, hogy nem, jó a többágyas. Úgy gondolom, hogy D. magát gondolta hálótársnak, és nem azt, hogy én egyágyas felárat fizetek. De mi az már, hogy "nekem lenne"? Neki nem?! Már ez szöget ütött a fejemben, de még nem eléggé.
A foglalásos üzenethez képest pár órával már kezdett furcsa érzésem lenni. Isteni sugallat, vagy a megérzésem? Nem tudom... De megkérdeztem tőle, hogy le lehet mondani? És azt írta, hogy nem.
Megnéztem utazási iroda ajánlatát, és az általuk kínált programhoz képest, ez a 4 nap semmi nem lett volna. Pláne, hogy az utazást is belevesszük. Meg ugye semmit nem láttam az ég egy adta világon a foglalásról, semmi konkrét, hogy hol, kivel mi... Állítólag "társas" út lett volna, és ezen ott lett volna a "szervező". D. tudta, hogy nekem a legnagyobb parám, ha nincs ott olyan, aki tudja, mi a dörgés. Ezért állíthatta így be ezt az utat.
Szóval a gondolat nem hagyott nyugodni továbbra sem. Először megszállt a kis ördög, mert magamhoz képest iszonyú hirtelen és felelőtlenül döntöttem. Én, aki ötvenszer elmegy a boltba, hogy megnézzen egy felsőt, és aki háromszor visszateszi a polcra a kosárból a 100 Ft-os csokit, most nagy hirtelen rávágta egy utazásra, hogy igen. Mert az utazás a legnagyobb vágyam! De nem minden áron... Egy volt osztálytársam mondta, hogy nagyon hideg van januárban Izlandon, és csak pár óráig van világos. Ez is elrettentett az utazástól. És még az is, hogy mennyi pénzt kellett volna meleg cuccokba befektetnem. 4 napért nem érte volna meg nekem egy kezes-lábas, és egy béléses baki.
Egy utazási iroda tulajdonos ismerősöm segítségét is kértem, hogy szerinte nekem milyen hátrányom származhat ebből, ha lemondom az utat. Megnyugtatott, hogy semmilyen, hisz' nem írtam alá szerződést és online sem kattintottam olyan gombra, hogy elfogadom az utazás feltételeit. Sőt, inkább a magát szervezőnek vallót érheti felelősségre vonás, mert valószínűleg nem rendelkezik utazásszervezési engedéllyel.
Ezzel a tudással felvértezve magam, megírtam D-nek, hogy én nem szeretnék utazni, és tudatában vagyok, hogy jogilag nem vonhatnak engem felelősségre, nem érhet anyagi kár.
Személyeskedő, sértegető válasz jött, és az, hogy neki kell kifizetni helyettem, mert hogy ő adta a nevét és a szavát, és hogy ő fél, hogy kiteszik ebből a csapatból. Én továbbra is kiálltam döntésem mellett, és javasoltam neki, hogy útitárs kereső oldalakon találjon helyettem mást. A válasz az volt, hogy nem kell, hogy elmenjek, de a repjegy az én nevemre van kiállítva, amit úgy gondol, hogy neki kell kifizetni, mivel én nem fogom. Bár még nem repültem, de utána olvastam annak a lehetőségnek, hogy a repülőjegyet át lehet más nevére íratni. Meg is írtam D-nek, hogy még az átírás költségeivel is egy ilyen kedvező árú útra biztos lecsap valaki. És ha probléma van a szervezővel, akkor adja meg az elérhetőségét, majd mi elintézzük. Erre már nem kaptam választ...
Mivel elég lelkiismeretes vagyok, és azért zavart volna, ha miattam anyagi kára keletkezik valakinek, így nyomozásba kezdtem. Tudomásom szerint Budapestről csak a Wizz Air indít közvetlen járatot Izlandra. Fent említett és hasonló időpontokra én is találtam viszonylag olcsó jegyeket. D-től nem tudtam, de csak sejtésem volt, hogy az én állítólagos jegyem is a WA-nél van lefoglalva. Sajnos a légi társaságnak nem találtam olyan elérhetőségét, ahova írhattam volna, és választ is kaptam volna. Felütöttem facebook barátunkat, ahol egy Wizz Air-nél dolgozó fiatal embernek írtam, hogy tudna-e segíteni, rá tud-e nézni a foglalásokra. Nagyon rendes volt, mert visszaírt, de ő légiutas kísérő.
Tovább gondolkodtam, hogy honnan is deríthetném ki, hogy tényleg lett-e a nevemre foglalva jegy, vagy csak pénzt akartak belőlem kihúzni. November 14-én este bevillant valami... Egy olyan oldalnak írtam, melynek az írója, szerkesztője mindig kiírja az olcsó repülőjegyeket és szállásajánlatokat. Először röviden mondtam el neki a fenti történetet, mert nem akartam fárasztani vele. És kértem a segítségét, hogy van-e Wizz Air-es ismerőse, mert szeretnék utána nézni egy foglalásnak, ami elvileg az én nevemre történt és elvileg megtörtént... Elmondta, hogy a társaságnak nem áll módjában ilyen információkat kiadni, de ha elmondom a teljes történetet, akkor megpróbál tenni valamit. Leírtam neki is, hogy nem szeretnék magamnak se anyagi veszteséget, de lelkiismeret-furdalásom lenne, ha másnak lenne kára miattam. Ma megkaptam tőle a felszabadító választ. :) Örökké hálás leszek neki. Azt írta nekem, hogy ne fizessek semmit ezért az "útért" és lelkiismeret-furdalásom se legyen, ha értem, mire gondol. Kérdeztem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy sikerült megtudni valamit? És mondtam, hogy elég, ha annyit ír, hogy igen. Gondolom, a kapcsolatai révén sikerült utána járni dolgoknak, de nem szeretett volna mindent elmondani. Teljes mértékben megértem őt. Nekem már ez a néhány mondat is megnyugtató volt, és megerősített abban, hogy egy csalásnak lettem volna áldozata, ha fizetek... Több tízezer Ft mínusszal itt maradtam volna Magyarországon. Hála a sugallatnak és hála a segítőknek, akik nélkül ezt nem tudtam volna így véghez vinni, mert egyedül nem biztos, hogy kiálltam volna a megérzésem mellett, melyből döntés született. Eddig mindig utazásokra voksoltam volna, de most jól tettem, hogy nem döntöttem egy utazás mellett, hanem inkább az itthon maradást választottam.
És végül...
Ne dőlj be ismeretlen ismerősök ajánlatainak! Ne higgy annyinak, hogy le van foglalva! Kérj mindenféle bizonyítékot arra, hogy a jegy le van foglalva, a szállásotok le van foglalva, és szerepel a Te neved is a foglalásban.
Ha nem foglaltál még magadtól jegyet vagy szállást, és tartasz tőle, mint én, akkor kérj meg egy személyes ismerősöd, barátod, aki jártas a témában és kérd a segítségét! Vagy bemehetsz egy utazási irodába is, ahol segítenek szintén lefoglalni a szükséges dolgokat. Ha bátrabb vagy, mint én, akkor nyugodtan foglald le, de ne bízd másra!
Mindenféleképpen lásd Te a saját szemeddel, hogy a foglalások megtörténtek.
Ha azt szeretnéd, hogy helyetted szervezzenek meg mindent, akkor egy utazásszervezési engedéllyel rendelkező személyt, irodát válassz utazásod lefoglalásához!
Mindenképpen maradj a hivatalos oldalnál, és ne csak egy e-mail ajánlatnak higgy, hanem a saját szemednek!
Ha pedig egyáltalán nem szeretnél semmivel bajlódni, és szeretnél mindent előre tudni, tudsz alkalmazkodni és szeretsz csoportosan utazni, és inkább több pénzt szánsz rá, akkor foglalj utazási irodánál!
Remélem, a fenti történet Nektek is tanulságos. Sajnos, nagyon sok csaló van a mai világban, akik a hiszékeny emberek pénzéből akarnak különböző módon meggazdagodni, legalábbis pénzhez jutni. Nem tartom magam butának és mellettem van a nálam tapasztaltabb, okos Anyukám, aki néha már túlságosan is gyanakvó, de már én is sokat tanultam tőle. Bár bennem kevésbé szokott felmerülni, hogy valami nem tiszta, én inkább biztonsági játékos vagyok, és agyalás helyett inkább nem megyek bele dolgokba. Elemzés nélkül túllépek rajtuk.
Akik ismernek, vagy Ti is, akik olvassátok a blogom, tudjátok, mennyire szeretnék minél több helyre eljutni. Nekem ez a gyenge pontom, amit D. megtalált. Nem volt nehéz, hiszen egy utazáson mi más is lehetett volna a téma, mint a világ megismerése?! Ezért nálam ilyennel próbálkozott be, hogy pénzt húzzon ki belőlem. Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha csalás áldozata leszek és a semmibe fizetek ki egy csomó pénzt. Régebben, még akkor is majdnem sírtam, ha elhagytam a húszforintos radírom, mert az anyagi veszteség volt számomra. Nem is tudom, meddig büntettem volna magam, ha egy ilyenbe belemegyek. Nem utaztam volna, és még a pénzemet is más használta volna. Bár akkor is biztos, megtaláltuk volna a módját, hogyan eredjünk a pénzem nyomába... De lehet, hogy bottal üthettük volna a nyomát.
Szerencsére, az égi és földi segítőim mellettem álltak. Ezentúl csakis megbízható, régóta működő utazási irodák ajánlatait fogom választani. Saját szervezéssel csakis Magyarországra megyek. Ha Ámor egy olyan társat küld nekem, aki szeret utazni és tud is, akkor vele közösen majd szervezünk külföldi utakat is. De csakis olyanba megyek bele, ami a pénzemért valóban azt adja, amiért én fizettem. És nem lelép a pénzemmel...
Most egy olyan történet fog következni, amelynek a jó megérzésemnek köszönhetően nem lett rossz vége. És elmondom Nektek, hogy hogyan ne utazzatok.
Kezdjük a legelején!
A svájci kirándulásunk során, csoportos út lévén több emberrel is megismerkedtünk, az út folyamán beszélgettünk. Voltak, akik mély nyomot hagytak bennünk, mint például Tamás bácsi, és vannak, akikkel szívesen kirándulnék még a későbbiekben is. Ők Edináék. :) Volt, akivel csak a programok során váltottunk pár szót, és volt, akit már lehet meg sem ismernék... (Na, jó. Azért piszok jó az arcmemóriám, mert múltkor az Ikea-ban láttam egy hölgyet, akivel lassan 3 éve kirándultunk együtt Párizsban, és megismertem. :))
És volt egy negyvenes férfi, aki a nagyon sok és nagyon olcsó utazásairól mesélt. Ő volt D. Egyedül utazott, így gyakran kereste a mi társaságunkat is. Én az a típus vagyok, aki magától nem nagyon barátkozik, de ha valaki beszélget vele, akkor nem utasítom el a társalgást. Korán fény derült arra, hogy én mennyire, de mennyire szeretnék utazgatni. De mivel sem a bank, sem a lottó ötös nem szakadt rám, így szervezett, külföldi utakra évente mondjuk egyszer tudok eljutni. (Bár az anyagiakon kívül ennek legfőbb oka inkább a véges számú szabadság és munkához kapcsolódó határidők.) Nem volt rest D. sem, rögtön sorolt nekem különböző, olcsó utazási ajánlatokat. Azt mondta, hogy neki van egy barátja, akinek van egy ismerőse, aki nagyon olcsó utakat szervez. De nagyon nehéz ám bekerülni abba a körbe, de ha egyszer én is elmegyek, akkor bekerülök abba a társaságba, és aztán én is mindig kapom majd az ajánlatokat. Hát mondtam neki, hogy ez nekem nagyon bizonytalannak tűnik, de majd átgondolom.
A kirándulás után e-mail kapcsolatban maradtunk. Néhány alkalommal megkérdeztük egymástól, hogy kivel mi újság, hogy van, mit csinál, hova tart, stb. Jött egy-két utazási javaslat, melyeket ilyen-olyan valós elfoglaltságokra való hivatkozással visszautasítottam.
Majd jött november 12-én egy visszautasíthatatlannak tűnő, izlandi kirándulás kínálata. Január 08-11, repülővel, szállással és reggelivel, 6 ágyas szobában 77 ezer Ft - szólt az ajánlat. Kisebb hezitálás, és megerősítés kérés után, azt mondtam, hogy legyen. Csak a nevemet és telefonszámomat kellett megadni. Ez volt kora délután. Gyorsan jött is a válasz, hogy megvan a foglalás, de majd beszélünk... Pedig már akkor lettek volna kérdéseim. Közben még felmerült egy olyan javaslat is, hogy ha én kétágyast szeretnék, akkor NEKEM 105 ezer Ft lenne. Mondtam, hogy nem, jó a többágyas. Úgy gondolom, hogy D. magát gondolta hálótársnak, és nem azt, hogy én egyágyas felárat fizetek. De mi az már, hogy "nekem lenne"? Neki nem?! Már ez szöget ütött a fejemben, de még nem eléggé.
A foglalásos üzenethez képest pár órával már kezdett furcsa érzésem lenni. Isteni sugallat, vagy a megérzésem? Nem tudom... De megkérdeztem tőle, hogy le lehet mondani? És azt írta, hogy nem.
Megnéztem utazási iroda ajánlatát, és az általuk kínált programhoz képest, ez a 4 nap semmi nem lett volna. Pláne, hogy az utazást is belevesszük. Meg ugye semmit nem láttam az ég egy adta világon a foglalásról, semmi konkrét, hogy hol, kivel mi... Állítólag "társas" út lett volna, és ezen ott lett volna a "szervező". D. tudta, hogy nekem a legnagyobb parám, ha nincs ott olyan, aki tudja, mi a dörgés. Ezért állíthatta így be ezt az utat.
Szóval a gondolat nem hagyott nyugodni továbbra sem. Először megszállt a kis ördög, mert magamhoz képest iszonyú hirtelen és felelőtlenül döntöttem. Én, aki ötvenszer elmegy a boltba, hogy megnézzen egy felsőt, és aki háromszor visszateszi a polcra a kosárból a 100 Ft-os csokit, most nagy hirtelen rávágta egy utazásra, hogy igen. Mert az utazás a legnagyobb vágyam! De nem minden áron... Egy volt osztálytársam mondta, hogy nagyon hideg van januárban Izlandon, és csak pár óráig van világos. Ez is elrettentett az utazástól. És még az is, hogy mennyi pénzt kellett volna meleg cuccokba befektetnem. 4 napért nem érte volna meg nekem egy kezes-lábas, és egy béléses baki.
Egy utazási iroda tulajdonos ismerősöm segítségét is kértem, hogy szerinte nekem milyen hátrányom származhat ebből, ha lemondom az utat. Megnyugtatott, hogy semmilyen, hisz' nem írtam alá szerződést és online sem kattintottam olyan gombra, hogy elfogadom az utazás feltételeit. Sőt, inkább a magát szervezőnek vallót érheti felelősségre vonás, mert valószínűleg nem rendelkezik utazásszervezési engedéllyel.
Ezzel a tudással felvértezve magam, megírtam D-nek, hogy én nem szeretnék utazni, és tudatában vagyok, hogy jogilag nem vonhatnak engem felelősségre, nem érhet anyagi kár.
Személyeskedő, sértegető válasz jött, és az, hogy neki kell kifizetni helyettem, mert hogy ő adta a nevét és a szavát, és hogy ő fél, hogy kiteszik ebből a csapatból. Én továbbra is kiálltam döntésem mellett, és javasoltam neki, hogy útitárs kereső oldalakon találjon helyettem mást. A válasz az volt, hogy nem kell, hogy elmenjek, de a repjegy az én nevemre van kiállítva, amit úgy gondol, hogy neki kell kifizetni, mivel én nem fogom. Bár még nem repültem, de utána olvastam annak a lehetőségnek, hogy a repülőjegyet át lehet más nevére íratni. Meg is írtam D-nek, hogy még az átírás költségeivel is egy ilyen kedvező árú útra biztos lecsap valaki. És ha probléma van a szervezővel, akkor adja meg az elérhetőségét, majd mi elintézzük. Erre már nem kaptam választ...
Mivel elég lelkiismeretes vagyok, és azért zavart volna, ha miattam anyagi kára keletkezik valakinek, így nyomozásba kezdtem. Tudomásom szerint Budapestről csak a Wizz Air indít közvetlen járatot Izlandra. Fent említett és hasonló időpontokra én is találtam viszonylag olcsó jegyeket. D-től nem tudtam, de csak sejtésem volt, hogy az én állítólagos jegyem is a WA-nél van lefoglalva. Sajnos a légi társaságnak nem találtam olyan elérhetőségét, ahova írhattam volna, és választ is kaptam volna. Felütöttem facebook barátunkat, ahol egy Wizz Air-nél dolgozó fiatal embernek írtam, hogy tudna-e segíteni, rá tud-e nézni a foglalásokra. Nagyon rendes volt, mert visszaírt, de ő légiutas kísérő.
Tovább gondolkodtam, hogy honnan is deríthetném ki, hogy tényleg lett-e a nevemre foglalva jegy, vagy csak pénzt akartak belőlem kihúzni. November 14-én este bevillant valami... Egy olyan oldalnak írtam, melynek az írója, szerkesztője mindig kiírja az olcsó repülőjegyeket és szállásajánlatokat. Először röviden mondtam el neki a fenti történetet, mert nem akartam fárasztani vele. És kértem a segítségét, hogy van-e Wizz Air-es ismerőse, mert szeretnék utána nézni egy foglalásnak, ami elvileg az én nevemre történt és elvileg megtörtént... Elmondta, hogy a társaságnak nem áll módjában ilyen információkat kiadni, de ha elmondom a teljes történetet, akkor megpróbál tenni valamit. Leírtam neki is, hogy nem szeretnék magamnak se anyagi veszteséget, de lelkiismeret-furdalásom lenne, ha másnak lenne kára miattam. Ma megkaptam tőle a felszabadító választ. :) Örökké hálás leszek neki. Azt írta nekem, hogy ne fizessek semmit ezért az "útért" és lelkiismeret-furdalásom se legyen, ha értem, mire gondol. Kérdeztem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy sikerült megtudni valamit? És mondtam, hogy elég, ha annyit ír, hogy igen. Gondolom, a kapcsolatai révén sikerült utána járni dolgoknak, de nem szeretett volna mindent elmondani. Teljes mértékben megértem őt. Nekem már ez a néhány mondat is megnyugtató volt, és megerősített abban, hogy egy csalásnak lettem volna áldozata, ha fizetek... Több tízezer Ft mínusszal itt maradtam volna Magyarországon. Hála a sugallatnak és hála a segítőknek, akik nélkül ezt nem tudtam volna így véghez vinni, mert egyedül nem biztos, hogy kiálltam volna a megérzésem mellett, melyből döntés született. Eddig mindig utazásokra voksoltam volna, de most jól tettem, hogy nem döntöttem egy utazás mellett, hanem inkább az itthon maradást választottam.
És végül...
Ne dőlj be ismeretlen ismerősök ajánlatainak! Ne higgy annyinak, hogy le van foglalva! Kérj mindenféle bizonyítékot arra, hogy a jegy le van foglalva, a szállásotok le van foglalva, és szerepel a Te neved is a foglalásban.
Ha nem foglaltál még magadtól jegyet vagy szállást, és tartasz tőle, mint én, akkor kérj meg egy személyes ismerősöd, barátod, aki jártas a témában és kérd a segítségét! Vagy bemehetsz egy utazási irodába is, ahol segítenek szintén lefoglalni a szükséges dolgokat. Ha bátrabb vagy, mint én, akkor nyugodtan foglald le, de ne bízd másra!
Mindenféleképpen lásd Te a saját szemeddel, hogy a foglalások megtörténtek.
Ha azt szeretnéd, hogy helyetted szervezzenek meg mindent, akkor egy utazásszervezési engedéllyel rendelkező személyt, irodát válassz utazásod lefoglalásához!
Mindenképpen maradj a hivatalos oldalnál, és ne csak egy e-mail ajánlatnak higgy, hanem a saját szemednek!
Ha pedig egyáltalán nem szeretnél semmivel bajlódni, és szeretnél mindent előre tudni, tudsz alkalmazkodni és szeretsz csoportosan utazni, és inkább több pénzt szánsz rá, akkor foglalj utazási irodánál!
Remélem, a fenti történet Nektek is tanulságos. Sajnos, nagyon sok csaló van a mai világban, akik a hiszékeny emberek pénzéből akarnak különböző módon meggazdagodni, legalábbis pénzhez jutni. Nem tartom magam butának és mellettem van a nálam tapasztaltabb, okos Anyukám, aki néha már túlságosan is gyanakvó, de már én is sokat tanultam tőle. Bár bennem kevésbé szokott felmerülni, hogy valami nem tiszta, én inkább biztonsági játékos vagyok, és agyalás helyett inkább nem megyek bele dolgokba. Elemzés nélkül túllépek rajtuk.
Akik ismernek, vagy Ti is, akik olvassátok a blogom, tudjátok, mennyire szeretnék minél több helyre eljutni. Nekem ez a gyenge pontom, amit D. megtalált. Nem volt nehéz, hiszen egy utazáson mi más is lehetett volna a téma, mint a világ megismerése?! Ezért nálam ilyennel próbálkozott be, hogy pénzt húzzon ki belőlem. Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha csalás áldozata leszek és a semmibe fizetek ki egy csomó pénzt. Régebben, még akkor is majdnem sírtam, ha elhagytam a húszforintos radírom, mert az anyagi veszteség volt számomra. Nem is tudom, meddig büntettem volna magam, ha egy ilyenbe belemegyek. Nem utaztam volna, és még a pénzemet is más használta volna. Bár akkor is biztos, megtaláltuk volna a módját, hogyan eredjünk a pénzem nyomába... De lehet, hogy bottal üthettük volna a nyomát.
Szerencsére, az égi és földi segítőim mellettem álltak. Ezentúl csakis megbízható, régóta működő utazási irodák ajánlatait fogom választani. Saját szervezéssel csakis Magyarországra megyek. Ha Ámor egy olyan társat küld nekem, aki szeret utazni és tud is, akkor vele közösen majd szervezünk külföldi utakat is. De csakis olyanba megyek bele, ami a pénzemért valóban azt adja, amiért én fizettem. És nem lelép a pénzemmel...
Legyetek Ti is óvatosak és válasszátok a biztonságos foglalásokat, utazásokat!
