Elérkezett ez a nap is. 5 éve izgatottan írtam meg az első bejegyzést. Nagy reményekkel indultam neki a blognak és a főzésnek. A reményekből még mindig maradt meg, bár a valóság néha visszacsap... Ilyenkor azt érzem, hogy felesleges reménykedni, bízni, hogy ez egy sikeres blog lesz. Nem azt mondom, hogy profi vagyok, de azért nem rosszak az ételeim. Mégsem találtam közönségre ezzel a bloggal. Bár az sem titok, hogy volt holt időszak. De aki ismeri az életem, az tudja, hogy miért. Most nem szeretnék magyarázkodni. Nem azért voltak szünetek, mert ne szerettem volna főzni vagy írni. Idén visszatértem és szeretnék is itt maradni. Azt azért tudni kell, hogy én nem nagy családra főzök, és ebből kifolyólag nem főzök minden nap, így nincsenek is mindig új receptek. De amikor van valami újdonság, azt szeretem Veletek megosztani. Mégis sokszor azt érzem, hogy csak magamnak írok. Persze, ez sem rossz, mert az én lelkemnek jó az alkotás, de azért jó lenne sokszor visszajelzés, hogy jó-e amit csinálok, vagy mire lennétek kíváncsiak.
Nem lehet az ilyet erőszakkal kikövetelni és nem is akarom. Nem vagyok olyan. És olyan se vagyok, aki jól el tudná magát adni, vagy jó marketingje lenne. Talán ezért sem vagyok sikeres ezen a területen. Fejlődnöm kellene és új dolgokat mutatni. Megtalálni azt a témát, ami érdekli az embereket. De be kell látni, hogy ezt az egészet nekem lehet csak saját szórakoztatásomra kell írni, amíg jól esik. Bármennyire is szeretem, nem lehetek benne jó, ha már kevés az érdeklődő. Most lehet, hogy egyébként is borúsabban látok mindent, és több önbizalommal kellene rendelkezni és nem lehúzni saját magam, hanem csak tenni, tenni és tenni az álmaimért, a blogért, az írásért. És nem egy ilyen hangulatromboló bejegyzést vártatok, illetve vártam, amikor ünnepelni kellene. De most őszintét írtam... Mint ahogy máskor is egyébként. :)
Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom, lesz-e valaha érdeklődés az iránt, amit adok. Nem tudom, tudok-e olyat mutatni, ami jobban érdekel Titeket. Csak azt tudom, hogy még maradok. Még nem adom fel. Nem vágom a kukába 5 év termését. Rajzolni, festeni nem tudok. Kreatív dologra viszont nekem is szükségem van. Ezt a főzésben és írásban találtam meg. Amíg engem jó érzéssel tölt el, addig maradok...
Boldog szülinapot blogom! :)
Boldog blogszülinapot kívánok! Amit és ahogy írtál megértem, nagyon sokat változott az utóbbi években a blogvilág, sajnos! Ahogy írtad is elsősorban saját magadnak és a szűkebb családod kedvéért is érdemes nem feladni! Addig még téged is örömmel tölt el a bejegyzésekkel járó foglalatoskodás érdemes leülnöd a gép elé! A sors pedig ki tudja mi minden szép és meglepő dolgokat tartogat még számodra, amit majd örömmel teszed közkinccsé ! Kívánok sok érdeklődő kedves látogatót szülinapos blogodnak ! Sok szeretettel:Éva
VálaszTörlésKedves Évi boldog blogszületésnapot kívánok! Az én blogom tavaly ősszel volt öt éves, de eszembe sem jutott erről írni a blogomba, és pont azért amit Te ennek kapcsán írtál. Nem akarok ünneprontó lenni, de valóban nincs értelme keseregni, hogy nincs visszajelzés, mert ezt nem lehet erőltetni. Én már legalább háromszor akartam abbahagyni. Nekem is olyan gondolataim voltak mint amit írtál. Azt mondtam, hogy semmi szükségem arra, hogy két-három, de inkább egy blogíróval oda-vissza dicsérgessük egymás ételét vagy bármit amit betettem a blogomba - hozzátéve, hogy kedvesek a számomra - akkor, amikor látom a számlálom mutatóin, hogy több mint 90 országból látogatják a blogom, itthonról is több ezren, de mindegyik zugolvasó. Rossz érzés, hogy nem kapok visszajelzést, hogy mi tetszik, mi nem. Na de aztán újra folytatom azzal, hogy aki látogat, de nem fedi fel magát, csak szeretheti a nálam található tartalmat. Te is erre gondolj és majd meglátod lehet még több érdeklődő, aki fel is fedi magát.
VálaszTörlés