Dunántúli kirándulás - Part 2.

Kedden reggel kipihenten (?) ébredtünk. Előző este elkezdett esni az eső, amihez dörgés, villámlás párosult. Én minden csattanásnál felébredtem és még egy nagyobb dörgésbe/villámlásba az állam is rendesen beleremegett, meg úgy minden porcikám. :) Amúgy sem szeretem, ha az esőt hallom kopogni éjszaka a párkányon, engem zavar. De azért sikerült aludni is és a finom reggeli után útnak is indultunk. :) Volt ahol többet időztünk, volt ahol épp csak megálltunk egy fotó erejéig. Ezen a napon szereztem utazásom legjobb és legrosszabb gasztronómiai élményét. 

2012. július 10.

Egyházasrádóc

Itt álltunk meg először. Lefotóztuk a helyi templomot és a székely kaput.

Egyházasrádóc

Ezután következett Velem, ahol egy régi malom van. De arról nem sikerült túl jó fotót készíteni. Van még egy Novákfalva nevezetű üdülőfalu is itt:

Novákfalva-üdülőfalu

Velem után Szombathelyre mentünk, ahol az Ady téren a buszállomás mögött ingyen parkoltunk. Majd elindultunk városnézésre és egy kis koffeint magunkba öntöttünk az Art Café-ban, ahol ingyen wifi is van. :) A tárhely korlátozottsága miatt kollázsokat készítettem:

Szombathely

Szombathely

Szombathely

Fagyizós Törpilla :)

Bécsi kávé

Más is szereti a lilát :)

Szombathely után Kőszegre mentünk, ahol a Gyöngyös utcán ingyenes parkoló van. (Ezeket a parkolóhelyeket azért írom, mert még másnak is jól jöhet.) Városnézésre indultunk itt is és az Írottkő Étteremben sikerült szerezni egy rossz gasztronómiai élményt... De először jöjjön a város:

Kőszeg

Kőszeg

Kőszeg

Kőszeg

Kőszeg

Kőszeg

Nagyon sok fényképet készítettem. Lehetetlen mindet megmutatni. Így piciben és kollázsban nem is mindegyik a legjobb, de azért remélem, látjátok a lényeget. :)

Írottkő Étterem, Kőszeg

Nem szeretek és nem szoktam éttermekről, ételekről rosszat mondani. De most muszáj elmondani, hogy milyen "élményeket" szereztem. Hisz' ez a blog azért is indult, hogy a máshol kóstolt ételeket bemutassam. Délután 2-3 óra körül jutottunk oda, hogy kiválasztottuk, ahol enni szeretnénk. Kiránduláskor késői ebéd is belefér. :) Már a "kirakati" étlapról kiválasztottuk, hogy mit eszünk. Nem akartam nehéz kaját választani, mármint húst körettel. Úgy gondoltuk, hogy egy kis tésztás kaja azért annyira nem nehéz és este 7 óra körül már tudunk enni Marika néni főztjéből a szálláson.
Az étel nehézsége mellett azért az árat is figyeltem, a kiválasztott ételek elfogadható áron voltak. Szép kártyával is lehet fizetni az étteremben.
Egyik biztos választás a túrós csusza volt. Én 2 sós palacsinta között vacilláltam. Az egyik valami juhtúrós kapros töltelékes lett volna, de nem garantáltam magamnak, hogy biztosan ízlene. Ezért döntöttem a "Parasztos" változat mellett, ami egy szalonnás-kolbászos lecsófélét tartalmazott. Én kis naiv azt gondoltam, hogy a lecsót nem lehet elrontani és olyan finom, mint itthon... De ne rohanjunk ennyire előre. A morgásom már ott kezdődött, hogy legalább 40 percet kellett várni mire kihozták a rendelést. Rajtunk kívül csak ketten voltak, de ők később adták le az ételrendelést. Úgyhogy ezzel a várakoztatással túlléptek nálam minden határt, ami a türelmemet illeti. És persze már éhes is voltam. :(
Viszont mikor megláttam a kaját, kezdett elmenni az étvágyam... Szó szerint zsírban tocsogott a palacsinta. Előttem egy nagyon finom szentendrei sós palacsinta képe élt... Hát ezt most lerombolták. Én szaftosan szeretem a lecsót, de a sok szaftot finom paradicsommal, fűszerpaprikával és paprikakrémmel érem el...
Azért persze elkezdtem enni, mert élt bennem a remény, hogy ez finom. De amikor majdnem egy-két kis Vuk látott napvilágot... akkor már nem reménykedtem. Nagyon hájas-zsíros volt a szalonna, szerintem a legolcsóbb kolbász/szalámi volt benne a műanyag hajával/héjával együtt, ami a szalvétában landolt. Azért még próbáltam letuszkolni pár falatot, mert nagyon sajnáltam, hogy kifizetjük, aztán meg nem eszem meg. De aztán úgy voltam vele, hogy az egészségem fontosabb. Azonban még így is másnap estig tartó hasfájásban volt részem, amit nospákkal és grapefruit cseppel próbáltam enyhíteni. Marika néni finom levese jól esett a vacsoránál, de erről majd külön bejegyzésben szólok.
A túrós csuszát nem sikerült elrontaniuk és az édes palacsintájuk is jó volt desszertnek. Gyümölcsökkel volt megtöltve.

Kőszeg után Bozsok következett, ahol egy hotelként működő kastélyt néztünk meg:

Bozsok

A 2. nap utolsó állomása Ják volt (vagyis a szálláshelyre való visszatérés volt a legutolsó :)). A templomot néztük meg, amely román stílusban épült, 1220 körül alapíthatták. Az utolsó nagy átépítés a 19. sz. végén, 20. sz. elején zajlott. Az egykori jáki bencés apátság bazilikája volt ez. Most felújítás alatt áll, de meg lehet nézni kívül-belül. Felnőtteknek 300 Ft, diákoknak 150 Ft a belépő. A templomban 100 Ft-ért 4 perces automatikus fényt kapunk, mert egyébként nincs kivilágítva a belső tér. A templommal szemben a szuvenír boltban lehet megváltani a jegyeket.

Jáki templom

A 3. képecskén a Szent Jakab-kápolna látható, ami Ják középkori temploma volt.

Nekem nagyon tetszett Szombathely és Kőszeg belvárosa is, de ezen a napon leginkább a Jáki templom nyerte el tetszésemet.